Farkas Dénes: Shakespeare mindig aktuális
„Milyen az ember?” – Teszi fel a kérdést a darab elején Horváth Lajos Ottó, aki már Othellonak néz ki, de még nem a mórként van jelen a színpadon. A díszlet egyszerű, de mégis rendkívül kifejező elemekkel él, a szereplők jelmezei Shakespeare korát idézik egy finom modern vonallal.
Az Othellót Kiss Csaba rendezésében mutatták be a Nemzeti Színházban december 8-án, amiben Othellot Horváth Lajos Ottó, Desdemonát pedig Ács Eszter alakítja.
A Jago alakját megformáló színművésszel, Farkas Dénessel a darabról, Shakespeare mondanivalójának időszerűségéről, a kirekesztettségről beszélgettünk.
Vasárnap.hu: Miért pont az Othello került az idei évadba? Milyen aktualitása van ennek?
Farkas Dénes: Shakespeare mindig aktuális. Általános emberi igazságokról szólnak a történetei, ez az Othello esetében különösen igaz. Shakespeare darabjai elképesztően személyesek.
Ahhoz, hogy Jago el tudja érni, hogy Othellon – aki barátjaként tekint rá – eluralkodjon a féltékenység, sok személyes beszélgetés kell. Fontos, hogy ábrázolni tudjuk a kettejük közötti kapcsolatot, aprólékosan személyessé kell tenni ezt közöttük.
Nagyon aktuális a darab, hiszen amikor ezt Shakespeare írta volt egy nagyon erős bevándorlási hullám Velencébe, és ez napjainkban is egy létező probléma.
Általános, ugyanakkor egy nagyon személyes történet ez, főleg Othellonak, akit feketeként gyűlölet övez. Ez ma is aktuális, különösen a mi előadásunkban, ahol még megtoldotta a történetet a rendező Kiss Csaba azzal, hogy a karakterem, Jago egy cigány fiú. Valamennyire már egy betagozódott figura, de azért mégsem tudott teljesen integrálódni a társadalomba, és ettől egyfajta kirekesztettség, sértettség él benne.
Jago bosszút esküszik Othello ellen, aki idegen feketeként ahelyett, hogy felé empátiával fordulna, Cassiót választja hadnagyául. Ez is olyan érdekes, hogy Jago kirekesztettsége akár az identitás problémájával is magyarázható. Ezt a témát járjuk körbe folyamatosan az előadásban.
Vasárnap.hu: Mennyire tudsz azonosulni a szereppel?
Farkas Dénes: Az a feladatom, hogy a lehető legközelebb kerüljek ahhoz az állapothoz, hogy hitelesnek érezzem a színpadi történéseket. Mindannyiunk számára ismerős az érzés, amikor egy általunk vágyott pozícióra egy nálunk alkalmatlanabb ember kerül. Ilyen szempontból könnyű azonosulni a karrierjében vérig sértett ember szerepével. Jagonál ez volt az utolsó csepp a pohárban. Cigány fiúként nőtt föl, és hiába dolgozott szorgalmasan, származása miatt nem kaphatta meg az őt megillető pozíciót.
Vasárnap.hu: Téged ért valaha kirekesztés?
Farkas Dénes: Minket ilyen fajta kirekesztés nem ért, édesapám cigány volt és egy elismert író, költő. Édesanyám hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásával foglalkozik, így elég sok példát láttam már erre, és ezekkel egy színháznak foglalkoznia kell. Ha egy társadalmi közeg kirekeszt valakit a származása miatt, annak olyan következményei lehetnek, amelyek nemcsak azokat büntetik, akik hibáznak, hanem azokat is, akik ezt nem érdemlik meg.
Vasárnap.hu: Kiss Csaba rendezővel már a Házasság Palermóban c. darabban is együtt dolgoztál. Miben volt más az Othello próbafolyamata?
Farkas Dénes: Nagyon más volt, igen nehéz próbafolyamaton vagyunk túl. A Házasság Palermóban egy vígjáték, ott minden egyértelmű volt. Egy Shakespeare darabot aktualizálni más: vagy formalistává tesszük, vagy lélektani színházat csinálunk belőle. Mi meg egy egészen új dolgot akartunk kihozni belőle.
Improvizációkra épülő jelenetekből áll össze a darab. Amikor mi, színészek szerettünk volna valamit egy jelenetben fixálni, azt nem hagyta a rendező. Nem lehetett semmi ugyanolyan, mint az előző próbán. Azt akarta Csaba, hogy ha bemegyek a jelenetre, sose tudjam, hogy mi fog történni. Ez elképesztően furcsa és nehéz, félelemmel is tölt el ez a tudat. Ez a helyzet magában hordozza a bizonytalanságot és azt az ihletett állapotot, amiben valami igazán érdekes születhet. Azt kéri tőlünk, hogy tudjuk, ki a másik, tudjuk, mi kik vagyunk, de hogy a másik mit és hogy fog mondani, azt ne tudjuk. Azt a színészi biztonságot, amire folyamatosan szoktunk törekedni a próbák során, ezzel a rendezői elképzeléssel elvette tőlünk.
Vasárnap.hu: A szöveg is változik?
Farkas Dénes: A szöveg az fix. Mindig azt szokta mondani a rendező, hogy nem a szöveget játsszuk el, az csak egy lehetőség.
Vasárnap.hu: A második felvonás már rejtve maradt a kamerák előtt.
Farkas Dénes: Nagyon sok ember hal meg ennek a történetnek a végén, és ahhoz, hogy eljussunk idáig, hogy ezek megtörténjenek, nagyon fel kell húznia magát az embernek; az idegrendszerét, a lelkét, hogy hitelesen el tudjam képzelni azt, hogy én tényleg képes lennék megölni valakit. De nem én, Farkas Dénes, hanem Jago, akit én megformálok, és ezek nagyon személyes próbálkozások a mi részünkről. Ezért is éreztük azt, hogy a fotóspróbán kattogó gépek közé nem való ez a nagyon személyes kísérlet, mert szentebb dolog ennél.
Az első összpróba után én a sírás határához jutottam, de úgy érzem valójában Jago jut el idáig, amikor elbizonytalanodik, hogy vajon ha a bosszúja – amely a tragédiájából, fájdalmából következett – sikerrel végződik, akkor jó vagy rossz érzéssel tölti majd őt el? Én azt feltételezem, hogy rossz érzéssel tölti majd őt el, és rájön, semmi értelme nem volt annak, amit csinált. Mint alapvetően a negatív figuráknál, valódi siker sosincs. Látszólagos, pillanatnyi sikerek vannak csak: mint az emberek manipulálása, de hosszú távon mégiscsak egy nagyon komoly bukásként végződnek, érzelmileg és erkölcsileg.
Milyen érdekes: amikor azt érzed, hogy nem vagy elismerve, és elkezdesz másokat gyűlölni, az is rád csap vissza. Ez az emberi élet igazságtalansága.