Hiába néznek le ránk a polcokról a mosolygó mikulás-figurák, nem segítenek felidézni, kire is emlékezünk ezen a napon.
Azt mind tudjuk, hogy a fehér szakállas Mikulás a nagy piros kabátjában hajnalban érkezik hozzánk, és hatalmas puttonyában hozza a temérdek csokoládét és a néhány arany virgácsot. Nehéz is lenne elfelejteni a közelgő ünnepet, hiszen már hetek óta csordultig vannak a boltok polcai a diszkrét Mikulás csokiktól elkezdve az egészen extravagáns motoros szánon repdeső figurákig.
De ki is valójában az, akire december 6-án emlékezünk? És emlékezünk-e még rá egyáltalán?
Szent Miklós myrai püspök nevéhez fűződik a három lány kiházasításának legendája, mikor az elszegényedett nemesember hozomány nélküli lányait adományával megmentette az örömlányok sorsától, mindezt titokban.
A tengeri vihart is lecsendesítette, mikor Jeruzsálembe menet a romboló szélben elszabadult az orrvitorla, és a legénység egy része a vízbe esett. Szent Miklós bevetette magát a háborgó tengerbe, magához ragadta a fuldoklókat, az árbochoz kötötte őket és helyére tette az orrvitorla árbocrúdját.
hirdetésA magyar városokban és falvakban miklósoláskor a fiatalok házról házra jártak ijeszteni, amikor hosszú láncaikat csörgették és meg is verték a járókelőket, ebben inkább a gonosz-űzés jelent meg, mintsem a karácsonyra való lelki készülődés. A Mikulás napi ajándékozás Magyarországra csak a 19. század közepén érkezett.
A Télapó elnevezést a Rákosi-korszaknak köszönhetjük hazánkban, amikor a keresztény gyökerekre visszatekintő Mikulás-vásárt felváltotta a Télapó ünnepély, és a piros ruhás Mikulás alakját összemosták ezzel a mesefigurával.
A pásztorbotos, piros palástban és püspöksüvegben ajándékokat osztó Szent Miklóst kissé háttérbe szorította a csokoládé, adventi kalendárium, kisautó és még ezer másik ajándék, amit gyermekeinknek adunk, és persze a szánon repdeső pocakos alak a Coca-Cola reklámból. Fontos az ajándékozás mellett megőrizni Szent Miklós valódi emlékét, és igazi jelentést adni ennek az ünnepnek.
