Az önzés vagy a szeretet kultúráját választjuk?

Vasárnap.hu: Néhány napja lehetett hallani arról, hogy a kínai kormány intézkedéseket vezetett be annak érdekében, hogy növelje a gyermekvállalási kedvet. A családtámogatási kedvezmények ott mégsem serkentik a családokat, hogy egynél több utódot nemzzenek. Magyarországon milyen eredmény tapasztalható a már bevezetett családtámogatási programokkal kapcsolatban?

Rétvári Bence: 2010-ben 200 szülőre 115 gyermek jutott, ezzel szemben most 200 szülőnek 150 gyermeke születik. Ez mindenképpen érezhető különbség. Az, hogy most a családokról beszélünk, és önmagában az, hogy a családok éve van, pozitív hatást gyakorol a gyermekvállalásra. Az egyik oldal természetesen az anyagi feltételek kérdése: ebben hatalmasat léptünk előre. A másik oldal a családos élet, a hétköznapi, mindennapos akadályok között megélt életforma megbecsülése. A KINCS legutóbbi felmérése azt mutatta, hogy a válaszadók 50 százaléka gondolta az anyagi biztonság kérdését fontosnak a gyermekvállalás szempontjából, de 70 százalék fölött volt azok aránya, akik szerint az érzelmi-lelki biztonság a lényeges. Az érettség 100 százalékban volt fontos a válaszokban.

A nők számára a gyereknevelés mellett biztosított munkavállalási lehetőség, a családi adókedvezmény révén a terhek részben állami átvállalása fontos szempont. Ám a gyermekvállalás érzelmi-lelki szempontja is lényeges a döntés meghozatalában. Az közismert tény, hogy minden magyar fiatal több gyermeket szeretne, mint amennyit vállal végül.

Mi abban a döntésben szeretnénk segíteni – anyagilag és érzelmileg is –, hogy tudjanak annyi gyermeket vállalni, amennyit szeretnének.

Vasárnap.hu: Ha a Jóisten ad báránykát, legelőt is ad hozzá – vallják a székelyek. Sok család a korábban még nem létező családtámogatások megléte nélkül is igent mondtak a gyermekeik vállalására, nevelésére. Milyen eszközökkel lehet segíteni a pozitív lelki-érzelmi attitűd kialakulását?

Rétvári Bence: Ebben a kérdésben az állam fontos, de nem elegendő szereplő. Társadalmi, értékválasztási kérdésről van szó.

Választani kell a másokért való élés és az önzés között. Vagyis mi az erősebb: a fogyasztás kultúrája vagy a közösségi lét és az önátadás, a szeretet kultúrája?

Nyilván a mainstream média, a teljes kereskedelem, a piac, az üzlet a fogyasztás kultúráját erősíti. Ezzel szemben a mi kereszténydemokrata ellenkultúránk azt mondja: nem az a cél az életben, ami pénzért megvehető – az is fontos, persze –, hanem létezik a fogyasztáson túl is élet. Az egyik oldalon van tehát a nyílt társadalomnak az értékvesztett, fogyasztói kultúrája van, a másik oldalon pedig a mi kereszténydemokrata értékrendünk. És ez nagy különbség. Az életünk minőségét nem csak a fogyasztásunk mennyisége határozza meg, hanem az emberi kapcsolataink is. Ezen belül is a családi kapcsolat a legfontosabb.

Ezért szeretnénk, hogy mindazok, akik az életüket így képzelik el teljesnek – márpedig a magyarok többsége gyerek- és családbarát –, ők tudják is ezt vállalni. A mostani plakátkampány, a tévés, rádiós szpotok, a konzultáció, a különböző családbarát önkormányzat díjak mind azt szolgálják, hogy családbarát ország legyen Magyarország. Ez nyilván egy hosszú folyamat.

Vasárnap.hu: Az iskolákban folyik családi életre való felkészítés?

A családi életre való felkészítés fontos része volt korábban is a Nemzeti Alaptantervnek (Nat). Így a hit- és erkölcstanórákon túl más tárgyakban is megjelentek a családdal és a társadalommal kapcsolatos ismeretek. Éppen most kaptunk egy tízezer fő által aláírt petíciót, amely arra kér bennünket, hogy legyen még hangsúlyosabb a családi életre nevelés. Ez valóban fontos, mert az iskola társadalmi mintákat is ad.

A családi életre való felkészítés a Nat körüli jelenlegi egyeztetésben ez fontos szempont.

Vasárnap.hu: A zene és a művészet eszközeivel hogyan lehet az eddig elmondott célhoz hozzájárulni?

Bogányi Gergely: Ez talán kisugárzás kérdése leginkább. Én még olyan korban nőttem fel, amikor nem a pénz határozta meg, hogy a szüleim vállalják-e a többedik gyermeküket is. A pénzügyi alap hiányának ellenére is megtették ezt. Úgy vallották, hogy ha a Jóisten adja az életet, ők igent mondanak rá. Hitték, hogy ahol addig öten ettek, ott hatan is fognak enni. Mi négyen vagyunk testvérek. Én születtem másodikként. Nemrégiben megrökönyödve olvastam az egyik finnországi napilapban, hogy „sokba kerül a gyerek”. Ez számomra olyannak tűnt, mintha egy ufó mondott volna egy teljesen abszurd dolgot. Olyan nyelven, amit én egyáltalán nem értek.

Nem tudom értelmezni azt a kijelentést, hogy „drága egy gyerek”. Felmerülhet ez a kérdés bárkiben is?

Vasárnap.hu: Ezért volt magától értetődő, hogy ezt a kérdőívet kitöltötte, vállalva a nyilvánosságot is?

Bogányi Gergely: Vannak olyan kérdések, ahol nem lehetnek ideológiai különbségek. A Nemzeti Konzultáció kérdőívén a józan ész diktálta válaszokat kell adnunk. A „jó az, hogyha születik gyerek?” kérdésre egyértelmű felelet, hogy igen.

Egy ilyen kijelentéshez még kereszténynek sem kell lenni.

Tudjuk, hogy nemcsak Beethoven volt többedik gyerek, akire azt mondták, hogy nem kellene vállalni és megszülni.

Vasárnap.hu: Hogyan készül a karácsonyra Bogányi Gergely zongoraművész?

Bogányi Gergely: Alapvetően lélekben készülök az ünnepre. Konkrétan karácsonykor nem játszom sehol. Előtte azonban, december 20-án lesz a Családok Éve 2018 kiemelt eseménye, amelynek keretében fellépek az Arénában, ahol az én egyik szerzeményemet is bemutatjuk.