Franciaország és a sárgamellényesek
El. Elszakadtak.
Olyannyira, hogy mire Emmanuel Macron francia elnök hazaért a buenos airesi G20 csúcsról, Párizs egy része kis túlzással lángolt.
Mert a francia kormány nem érti a népét.
Furcsa dolog ez. Míg Macron népszerűsége külföldön itt-ott az egeket verdesi, addig Franciaországban történelmi mínuszban van a megítélése – már hónapok óta. Sőt, három hete tüntetnek ellene hol békés, hol erőszakos eszközökkel. Most hétvégén közel 75 ezren mentek utcára, hogy a tüntetések harmadik hetére felgyülemlett 40 pontos követelésüknek érvényt szerezzenek.
De kik azok a sárgamellényesek?
A tüntetések szimbólumává az a fényvisszaverős biztonsági mellény vált, amit minden autóban magunknál tartunk (elvileg). Mivel az ellenállást az üzemanyagok adójának január 1-től tervezett emelése váltotta ki, ezért adta magát a sárgamellény. Mostanra azonban az túlmutat az eredeti követelésen.
„A kormány nem engedhet meg még egy harmadik fekete szombatot.”
Ezt Gérard Larcher a szenátus jobboldali elnöke mondta, miután – a főleg facebookon szerveződő – sárgamellényesek jövő szombatra is megmozdulást hirdettek Párizsba. Talán ennek hatására, de a lényeg, hogy Macron kérésére Édouard Philippe francia miniszterelnök fogadja a sárgamellényesek képviselőit és a parlamenti pártok vezetőit a békés rendezés végett.
Persze a tüntetők nem minden csoportja hajlandó tárgyalni.
Mivel az országossá vált tüntetés már nem csak a benzinárakról szól. A többség új választásokat és a francia nemzetgyűlés azonnali feloszlatását akarja. Ha valaki azt gondolná, hogy ezek a fiúk és lányok is haza mennek, ha majd „megunják”, akkor bizonyára téved. Az elmúlt három napban több mint 300 sérültet követeltek a zavargások, számos autót és üzletet is felgyújtottak: nem úgy tűnik, hogy a kedélyek lecsillapodtak volna.
Macron nagy bajban van tehát.
Miközben Európa, sőt világszerte karate cselekkel népszerűsíti a nyugati liberális mantrát, addig a saját országában forradalmi hangulatban várják, hogy lemondjon. Egyelőre egy válságtanácskozásig jutott Christophe Castaner belügyminiszterrel és államtitkárával, Laurent Nunezzel, valamint Francois de Rugyvel, az energetikai átmenetért felelős tárcavezetővel.
Végülis, kezdetnek ez is valami.
Bár mindeközben – az ellenzék – Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke és a radikális baloldali Lázadó Franciaországot vezető Jean-Luc Mélenchon is a nemzetgyűlés feloszlatását és előrehozott választásokat szorgalmaz. Amit Macron kizárt.
Bárhogy is alakul Franciaország és a sárgamellényesek történetének a vége, egy biztos: az „európai politikai elit elszakadt az állampolgároktól…”
