Hét éve már az UNESCO is velünk ropja
A táncház civil kezdeményezésként indult, később évek alatt intézményesült.
A megnevezés és az időtöltés eredeti formája a mezőségi Szék településről (mai Románia) ered, ahol a helyi fiatalok a hét több napján is szerveztek táncos, zenés összejöveteleket, a találkozók helyszínéül pedig az általuk hosszabb időre kibérelt parasztházak szobái szolgáltak.
Az első táncház 1972. május 6-án, Martin György etnográfus, később pedig Tímár Sándor és Foltin Jolán koreográfusok kezdeményezésére indultak Budapesten. A kezdeti sikerre való tekintettel, a szervezők az eredetileg zártkörű, szakmai programot megnyitották az érdeklődők előtt. A következő években pedig már rendszeresen kerültek megrendezésre a táncház programok a fővárosban és több nagyvárosban egyaránt.
A kezdeményezés néhány év alatt a fiatalság jelentős részét megszólító országos mozgalommá duzzadt.
Népszerűsége egyrészt abból fakadt, hogy abban az időben a kikapcsolódás e formája újszerűnek hatott, másrészt
az akkori kommunista rendszerrel szembehelyezkedő ellen- és szubkultúrális jellege is komoly szerepet játszott abban, hogy nagyszámú fiatal választotta a kikapcsolódásnak ezt a formáját.
Tánc az élet
A ’80-as évektől egyre elterjedtebbé váltak a táncházak, elkezdődött a mozgalom intézményesülése. Több egyesület jött létre, amik még tovább népszerűsítették ezeket a táncos, zenés tevékenységeket. Új képzések gondoskodtak arról, hogy felkészült népzenészek és táncművészek tudják továbbadni táncház összetett tudásanyagát. Mindeközben az érdeklődő fiataloknak vonzó lehetőséget biztosított a paraszti kultúra emberközeli világa, annak kellemes hangulata.
A határon túli magyarság életében a táncház mozgalom a kisebbségi létből eredően, még jelentősebb identitáshordozó szereppel bírt.
Hasonló szerepe volt a külföldre költöző magyarok esetében is.
További jelentős fejlemény volt a táncház módszer terjedése során, hogy létrejött a Hagyományok Háza 2001-ben, ami kormányzati háttérintézményként igyekszik támogatni a hagyományőrző tevékenységet mind a mai napig. (Az intézmény főigazgatója, Kelemen László a vasárnap.hu vendégszerzője – a szerk.)
További fontos lépcsőjét jelenti a folyamatnak az egyetemi, főiskolai képzések elindulása 2007-től kezdődően. Az elmúlt években pedig az MTVA saját gyártású tehetségkutató műsora a Fölszállott a páva keretében történik a népi hagyományok és tehetséges fiatalok népszerűsítése és gondozása. 
Kulturális örökségünk
A táncház módszer megnyerő ereje többek között abban keresendő, hogy egy olyan összetett hagyományőrző gyakorlatról van szó, ami egyszerre tanít népdalokat, népi hangszeres zenei műveket, tánchagyományokat az érdeklődőknek, miközben lényegében egy alulról szerveződő közösségépítő tevékenység.
Mindez pedig garantálja a magyarságtudat népi hagyományokon keresztüli tanulását, megőrzését és továbbadását. Pontosan ezt ismerte fel az UNESCO 2011-ben, amikor a szellemi kulturális örökségek megőrzésére szolgáló programok közé válogatta a táncház módszert. A táncház módszert megelőzően magyarországi hagyományok közül egyedül a mohácsi busójárás került fel a listára még 2009-ben.
Cécile Duvelle, az UNESCO szellemi kulturális örökség programjának vezetője akkor így fogalmazott: „Nem az idegenforgalmi kalauzok bővítése a cél, hanem az, hogy ezeket a hagyományokat és szokásokat a jövőben is megőrizzük, méghozzá abban a szellemben, amelyben az egymást követő nemzedékek átadták őket egymásnak.”
A listára felvételt nyert szokásokkal kapcsolatban elmondta: Ezek közül nem egyet fenyeget, hogy feledésbe megy vagy éppen végképp kihal, a listára való felvétel viszont segítheti fennmaradásukat.
Mi magunk is sokat tehetünk annak érdekében, hogy a táncház módszer és az általa képviselt értékek és készségek még hosszú-hosszú generációkon keresztül velünk maradjanak.
Ha kedvet kapott némi táncházas mulatsághoz, ide kattintva minden fontos eseményről tájékozódhat.
