A kínai Tsinghua Egyetem hamarosan a világ vezető egyetemévé válhat a természettudományos kutatás terén
A Tsinghua és a Peking Egyetemet a nyugati kutatóegyetemek mintájára építették fel. A Tsinghua a konvencionális, gyakorlati hely – amely az ország vezetőit is adja, mint most Hszi Csin-ping-et vagy elődjét Hu Csin tao-t. A Peking Egyetem meg ezzel szemben a poéták, filozófusok és a lázadók tanyája.
1995 óta a kínai kormány dollár milliárdokat költött arra, hogy a legjobb egyetemeiket világszínvonalra emelje. A legutóbbi ilyen projekt a 2015-ös, amelynek célja, hogy két szegmensben is elérje a kínai felsőoktatás a világszínvonalat. A kínai vezetés elkötelezte magát amellett, hogy a legjobb egyetemeket a világ élvonalába kell juttatni, viszont emellett arra is gondot fordít, hogy különböző intézményekből a tanszékeket is versenyképessé tegye világszinten.
A finanszírozási rendszer arra motiválja az egyetemeket, hogy kiváló minőségű kutatást végezzenek. Az egyetemek cserében ösztönözni tudják professzoraikat. Egy kínai tanulmány kimutatta, hogy míg egy tanulmányért (ami nívós lapban jelent meg) 30 éve a Nanking Egyetem még 25 dollárt fizetett, ma már ez az összeg elérheti a 165 000 dollárt, különösen ha olyan lapban jelenik meg, mint a Nature. Kína részesedése a STEM publikációkat katalogizáló Scopus-ban a 2000-es 4%-ról 2016-ra 19%-ra nőtt, ami nagyobb, mint az amerikaiaké.
A Tsinghua elszippantja a legjobb kutatókat országos szinten. 2017-ben az egyetem 1 385 doktort avatott (összehasonlításképp az MIT 645-öt). De a létszám nem a legfontosabb tényező. 1978-ban mondta Teng hsziao-ping, hogy tízezreket kell külföldre küldeniük tanulni, hogy tudományos oktatásuk színvonalát fejlesszék. Sok hivatalnok aggódott, hogy kevesen térnek vissza, de Teng úgy vélte, az is elég lesz.
40 évvel később beérett a gyümölcs, a magasan képzett szakemberek visszaáramlása gyors ütemben halad. A kormány extra erőforrásokat mozgósított, hogy hazavonzza őket. Igaz, hogy még nem versenyezhetnek a legjobb amerikai ajánlatokkal, de már hatszámjegyű fizetéseket tudnak nyújtani dollárban. Qian Yingyi (Columbia, Yale, Harvard, Stanford, Berkeley és később a Tsinghua közgazdaságtudományi és menedzsment iskolája) és Shi Yigong (a Tsinghua Északi Tudományok Iskolája, korábban Johns Hopkins és Princeton) a nagy visszatérők közé tartoznak.
A reformok a személyzeti politika területén sokat segítettek. 2012-ben Qian az addigi kontraszelektív, politikai kapcsolati rendszerű kinevezések helyett bevezette az amerikai stílusú rendszert: hat év kutatás, majd a teljesítmény áttekintése, többnyire a publikált munka alapján, melyek után a professzorok vagy állandó státuszba kerülnek alkalmazásra, vagy ajtót mutatnak nekik. Ez a megközelítés aztán az egész egyetemen elterjedt. Az eredmény pedig: az emberek elképesztően kemény munkát végeznek, hogy publikációik bekerüljenek a vezető lapokba. 2006 és 2009 között az egyetem még csak 66. volt a matematika és számítástechnika tanítás területén, ma már a csúcson van az intézmény.
De az új irány kevésbé tetszik a mérnököknek, akik relatíve kevesebb elméleti munkát végeznek, és inkább az alkalmazott tudományokban jeleskednek.
Míg a természettudomány terén komoly haladást értek el a kínaiak, addig a társadalomtudomány fejlődésére nem lehetnek annyira büszkék. Itt a hiányos angol nyelvtudás is komolyan hátráltatja őket.
(The Economist)
