Nem egyedi eset, amikor a várandósság elején valamiféle nagyobb, vagy sok esetben kisebb rendellenesség felfedezése után a szülőknek abortuszt javasolnak az orvosok. Nem volt ez másképp Dávid szüleivel sem.
A 16. héten derült ki, hogy a picinek ajak- és szájpadhasadéka van. A nőgyógyász abortuszt javasolt, pedig manapság a nyúlszájnak és farkastoroknak nevezett elváltozás, ugyan több műtéttel, de korrigálható. Megfelelő tájékozódás és utánajárás után a szülők viszont úgy döntöttek, megtartják a babát.
Az abortusz valószínűleg optimális megoldás lett volna a tökéletlenség felszámolására, de Dávid így is kellett, és milyen jól tették. Kaptak egy egészséges, életerős kisfiút. Biztosan nagy kísértés volt eljátszani az elvetetés gondolatával, de sokszor nem beszélnek arról, lelkileg mennyivel megterhelőbb cipelni egy élet megsemmisítésének a súlyát, mint minimális „hibával” született gyermeket felnevelni. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen műtétnek milyen káros, hosszú távú egészségügyi kockázatai vannak az anyára nézve.
Előfordul, hogy a kapott diagnózis mögött nincs akkora valós probléma, amekkorának beállítják, ezért is fontos mindig alaposan utána járni az ilyen súlyos kérdésköröket. Viszont az a család, amely az életet választja sokkal boldogabb, mint akiknek fel kell dolgoznia és egy életen át cipelnie a halál traumáját.
hirdetés
