Így menekültek meg a manderai kövezés túlélői
Történet veszteségről, túlélésről, diszkriminációról: a Manderában történtekről. Az ICC kelet-afrikai tudósítójának írását szemlézzük.
A vallásalapú diszkriminációval kapcsolatos esetek és ellenségeskedések száma drámaian nőtt Északkelet-Kenyában. Ennek az állításnak újra nyomatékot szerzett egy szeptember 13-án történt tragédia, amikor Mandera Elwak városában keresztényeket köveztek meg. Meggyilkolásuk részben válasz volt a rendőrség korábbi akciójára, melyben három feltételezett al-Shabaab tagot öltek meg. A helyi muszlim közösség elöljárói és aktivistái által vezetett erőszakos tömeg körbevette a keresztény kőműveseket és kettejüket halálra kövezték, másik kettőt pedig megsebesítettek.
„Egy szokásos napnak indult, mikor egy általában teát áruló szomáliai asszony jött, hogy szóljon, dühös tüntetők közelednek felénk”- mesélte Jacob Mutua Mativo, a támadás egyik túlélője.
Mielőtt Jacob elmenekülhetett volna az épület tetejéről, ahol addig dolgozott, a helyi muszlim férfiak és nők ellepték az építkezési helyszínt és a munkások már csak a kerítéseken át tudtak menekülni.
Kövekkel, fadarabokkal és fémdarabokkal felfegyverkezve nekirontottak a keresztényeknek.
„Két kollégámat már a földön láttam, több sebből vérezve. Azt gondoltam, még életben vannak. Mikor megpróbáltam a kerítésen átugrani, eltalálták a fejem egy nagy, éles kővel és egy másik fadarabbal, ami eltörte a bal karom. Aztán elájultam. Ez minden, amire emlékszem”- mondta Mativo.
Egy másik túlélő, Musee Kiema, a történteket egyenesen a pokolból való jelenetként írta le.
„Annyira gyorsan történt minden, mielőtt még biztonságba kerülhettünk volna, a dühöngő tömeg minden sarkot elfoglalt. Mielőtt átugorhattam volna a drótkerítésen több kő is eltalált. Láttam a barátomat, Joseph Mwatha Mwangangit leütve, közel a kerítéshez. Éreztem, hogy meg fogunk halni”- nyilatkozott Kiema.
Mativot és Kiemát kórházba szállították, ahol több napos kiesés után Mativo visszanyerte az eszméletét.
Felesége, Mumbe Mativo, kapott egy jelentést, mely szerint Jacob az Elwakban meggyilkoltak közt volt. Hatalmas fájdalommal emlékezett vissza arra a pillanatra. Később kiderült, hogy férje még életben van, noha kritikus állapotban.
„Nem tudom összerakni az egész történetet”- nyilatkozott kórházi ágyából Mativo. „Emlékszem, hogy láttam a támadókat és megpróbáltam elmenekülni. Nagyon szomorú vagyok a két barátom, Alfred és Joseph elveztése miatt, akik azért dolgoztak annyira keményen kőművesként, hogy a családjaikat támogassák.
Már két műtéten vagyok túl, és hála legyen Istennek, hogy még élek.”
Kiema minden fájdalma ellenére, a családja hálás az Istennek:
„Nincsenek szavak, melyek kifejezhetnék, mennyire hálásak vagyunk Istennek, amiért megtartotta őt. Együttérzéssel gondolunk a két halálra kövezett ember családjára. Az Úr vigasztalja és segítse át őket ezen az időszakon”- mondta Mwikali, Kiema felesége.
Bár a kormány megerősítette a határfelügyeletet Kenya és Szomália között, Északkelet-Kenya még mindig terrorzónának számít, ahol a keresztények félelmei csak erősödnek. A két túlélő megesküdött, hogy soha nem tér vissza Manderába.
Varga Gergő Zoltán
Forrás és kép: International Christian Concern
