„Magyarország az egyetlen ország, amely kiáll a keleti keresztények mellett” – interjú Nikodémusz Daúd Saraf szír püspökkel

Szaddám ideje alatt, aki politizált és beszélt róla, az meghalt. Ma annyit beszélhetünk, amennyit akarunk, mégis meghalunk – mondta az S4C.Newsnak Nikodémusz Daúd Saraf. Moszul városának szír ortodox püspöke az Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Államtitkárság meghívására két éven belül immáron harmadik alkalommal látogatott el Budapestre. Mint mondja, Magyarország méretéhez képest erőn felül segíti a keresztény közösségeket. A püspökkel a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott előadása után beszélgettünk.

Milyen volt az iraki keresztények, azon belül a szír ortodoxok helyzete 2003 előtt?

Először is; nem lehet és nem is szabad elválasztani a szír ortodoxokat a többi keresztény testvéreinktől. Nekünk közös a sorsunk és közös az életünk. Amikor az Iszlám Állam megszállta hazánkat, mindannyiunkat az arab „N” betűvel jelölt meg, ezért az összes keresztény felekezet nevében beszélek.

2003 előtt egy diktatúrában éltünk. Viszont eben a diktatúrában léteztek az állami intézmények. Biztonság volt és egy működő rendszer. A rendőrség jelen volt mindenhol, a segélyvonal hívása után azonnal kijöttek és rendet teremtettek, ha szükséges volt. Igaz, Szaddám Huszein diktátor, gyilkos vezető volt, az ő lelkén is szárad, hogy Irakban káosz alakult ki, de a rendszere alatt legalább volt központi kormány, ami az állami intézményeken keresztül működtette az országot. Szaddám rendszere alatt nekünk, keresztényeknek, ugyanolyan sorsunk volt, mint a többi iraki etnikai és vallási közösségnek. Nem voltak kiváltságaink, de legalább biztonságban éltünk. Nem szóltunk bele a politikába.

 Szaddám ideje alatt, aki politizált és beszélt róla, az meghalt. Ma annyit beszélhetünk, amennyit akarunk, mégis meghalunk.

A Huszein-rendszer bukása után feloszlatták a katonaságot és a rendőrséget. Megszűnt a biztonság az országban, a hazánk romokban fekszik. Az országban kitört a káosz, megszűnt az állami igazgatás, nem tartotta be senki a törvényeket, a rendszer teljesen összeomlott. Gondoljon bele, milyen körülmények lehetnek egy országban, ahol évek óta nem tartatják be a törvényeket! Ehhez hozzáadódik a radikális, szélsőséges iszlamista csoportok megjelenése, ami végképp megpecsételte a sorsunkat.

Mi történt az amerikai megszállás és a Huszein-rendszer bukása után?

Ahogy azt budapesti előadásomban is említettem, 2003 és 2014 között négyszer üldöztek el minket Moszulból. Tehát az Iszlám Állam megjelenése előtt, az úgynevezett demokratikus Irakban többször üldöztek el minket szülőföldünkről, mint az iszlamisták. Ez csak azért történhetett meg, mert nem működött az állami rendszer, nem voltak rendvédelmi erők, akik betartatják a törvényt.

Hogyan éltek ilyen körülmények között?

Tizenegy éven keresztül az emberek féltek kimenni az utcára. Sötétedés után mindenki hazasietett, mert bármi megtörténhetett. A reggel munkába siető emberek gyakran holttesteket találtak az utcákon. Az embereket elrabolták, váltságdíjért cserébe jobb esetben élve kerültek haza. A keresztény települések kénytelenek voltak adót fizetni az Al-Kaidának és más iszlamista szervezeteknek, cserébe nem pusztították el Ninive völgyét. Ezt mind azért történhetett meg, mert nem voltak rendvédelmi erők, akik megteremtik a közbiztonságot. Úgy éltünk, mint a vadak az erődben, nem volt semmilyen törvény. 

2005-ben a moszuli mecsetek minaretjeiből hangosan szólították fel a muszlimokat, hogy ne vásárolják meg a keresztény ingatlanokat, mert az úgyis az övék lesz. Ekkor még nem is létezett az Iszlám Állam!

Néha úgy gondolom, hogy az ISIS-jelenség és az általa kiprovokált válasz vetett véget a mi szenvedéseinknek. Igaz, brutális módon, de tizenegy év szenvedés ezzel véget ért. A legnagyobb baj az, hogy a központi kormányzat az Iszlám Állam után is gyenge kezekben van. Múlt héten öngyilkos merényletet követtek el  a Tigris folyó jobb partján. Moszulban már nincsenek keresztények, a merényletben csak muszlimok haltak meg. Ez a káosz mindaddig fennáll, míg nem teremtenek valóban rendet és biztonságot az országban.

Mi a nyugat és a nagyhatalmak szerepe Irak stabilitásában?

Úgy látom, hogy a nagyhatalmak örülnek annak, ami most Irakban zajlik. Ők a legnagyobb felelősei annak, ami az országunkban történt. Mivel ők okozták ezt a pusztítást, ezért kötelességük részt venni az újjáépítésben és olyan kormányzatot támogatni, ami nemzeti és Irak javát szolgálja, nem úgy, mint most. Irakban maffiák uralkodnak, azért vannak hatalmon, hogy lopjanak és kiárusítsák az ország vagyonát és ásványkincseit. Szaddám rendszerében egy diktátor volt, ma száz és ezer diktátor uralkodik. Korábban egy tolvaj fosztotta az ország vagyonát, ma ezer vezér teszi ugyanezt. Régebben egy gyilkos uralkodott felettünk, ma ezer mészáros sanyargatja az iraki népet.

Kötelességeik lennének irányunkban azoknak az országoknak, akik kezében megvan a lehetőség, hogy változtassanak Irak sorsán.

Történt valami változás a világpolitikában? Tettek valamit a nagyhatalmak ez ügyben?

Eddig senki nem tett semmit. Hiába mondtam el ezt Washingtonban a külügyminisztériumban, Brüsszelben az Európai Unió politikusainak, Genfben az ENSZ közgyűlésén vagy a svéd parlamentben és még számos helyen. Négy éve járom a világot és mondom el ugyanazt, de csak süket fülekre találok.

Mi a véleménye a magyar kormány hozzáállásról?

Ha az ember összehasonlítja Magyarország lehetőségeit a nagyhatalmakéval, akkor azt látja, hogy óriási és fantasztikus segítséget nyújtanak nekünk a magyarok! Már az is egyedülálló, hogy Magyarországnak olyan kormánya és miniszterelnöke van, akik nyíltan kimondják: „mi megvédjük a keresztényeket! Nekünk fontos a keresztények sorsa!” Ilyet eddig más politikusoktól nem hallottunk. A magyar kormány próbál minél többet segíteni rajtunk. Ezt nem azért mondom, mert most épp Magyarországon vagyok, és második hazámként tekintek rá. Őszintén így gondolom.

Az egyetlen ország, ami szívből a keleti kereszténység mellé állt, az Magyarország.

Legyenek azok iraki vagy szíriai keresztények, a magyar kormány segít rajtuk, hogy a szülőföldjükön maradjanak.

Mit üzen a magyar népnek, miben tudna segíteni az átlag magyar a keleti keresztényeknek?

Segítsétek az ország vezetőit a munkájukban, mert ők az egyetlenek, akik segítenek rajtunk! Azt kérem a magyar keresztény testvéreimtől, hogy imádkozzanak értünk, hogy Isten megerősítsen minket, és átvészeljük ezt a nehéz korszakot, hogy hazánkban megmaradhassunk Jézus tanúi!

Kassab Adonis

Képek: Azbej Tristan blogoldala, S4C.News

https://s4c.news/2018/11/14/nikodemusz-daud-saraf-mindent-elvehetnek-tolunk-de-krisztus-velunk-van/