November 12-én ünnepeltük a szociális munka napját, amely 2016-tól a gondoskodást nyújtó intézményekben dolgozók számára „piros betűs ünnep”, munkaszüneti nap. Illetve mégsem, hiszen legtöbben folyamatos munkarendben dolgozunk az év minden napján. Karácsonykor és vasárnap, ünnepeken és hétköznapokon, nappal és éjszaka egyaránt. Ahogyan egy hajléktalan barátom mondta egyszer: „a ti munkátok olyan, mint az utcaseprőé: soha sincs készen.” – Vendégszerzőnk, Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnökének írása.
Sokáig hittem abban, hogy ha mi, segítő szakemberek mindent, de igazán minden tőlünk telhetőt megteszünk a világ fájdalmainak enyhítéséért, a testi-lelki szegénység el fog tűnni a világból. Túlzott optimizmusomban talán időnként még a szentírási figyelmeztetést is megkérdőjeleztem, miszerint
„szegények mindig lesznek veletek” (Mt 26, 11).
Közel harminc évnyi szakterületen szerzett tapasztalattal a hátam mögött azonban már megértettem, hogy munkám, így emberségem lényege, képes vagyok-e önzőségemet leküzdve elajándékozni életemet. A rászoruló emberek tartanak elénk tükröt nap mint nap, amelyben pontosan láthatjuk, mennyire sikerül ez számunkra.
A szociális szakterületre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint a szolgálatot vállaló emberek és a rászorulók közötti segítő kapcsolatra, amelyet a társadalom szolidaritása tart fenn. Pedig ennél sokkal többről van szó. A szociális ellátórendszer különböző területein hazánkban közel százezer ember végez nap, mint nap embert próbáló szolgálatot. A mi munkánk hatékonyságát elsősorban nem méri, hogy mennyibe került, hanem az, hogy a rászorulóktól átvállalt, vagy közösen cipelt terhek valóban segítettek-e a rajtuk és az őket körülvevő közösségen. Munkánk a közvetlen segítség mellett azt is lehetővé teszi, hogy a bölcsődébe járó gyermekek szülei dolgozhassanak, hogy a fogyatékkal élők családjai egy időre lélegzethez jussanak, hogy az egyedül élő idősek gyermekei, unokái is nyugodtan alhassanak. A mi hivatásunk, hogy a reménytelennek tűnő nyomorban megtaláljuk azt a hajszálnyi kapaszkodót, amin közösen el lehet újraindulni a mélyből.
hirdetésA „socio” fogalmának jelentése: egybefűz, összeköt. Ha a szociális munka lényegét keressük, azt a közösségvállalásban, egymás iránti felelősségben és a cselekvő szeretetben találhatjuk meg. Szent Márton katonaként egy téli estén megfelezte köpenyét a fagyoskodó koldussal, így mindketten életben maradtak. Példája megmutatja, emberként életben maradni csak úgy tudunk, ha képesek vagyunk a másik ember életét ugyanolyan fontosnak érezni, mint a sajátunkat.
Győri-Dani Lajos
