Tovább vár a román legfelsőbb bíróság jogerős ítéletére a református egyház
A Székelyföld egyik legrangosabb iskolájaként számon tartott tanintézet és tanári lakások épületeit 1948-ban a román kommunista állam államosította. Az államosítási okmány szerint a református egyháztól vették el az ingatlanokat. Az EU-tagfelvételét kérő román állam 2002-ben visszaszolgáltatta az ingatlanokat a református egyháznak. Később azonban, egy feljelentés nyomán a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) büntetőpert indított a visszaszolgáltatási kérelmet elbíráló bizottság tagjai ellen, akiket 2014 novemberében jogerősen elítéltek, az ingatlanokat pedig visszavette az állam.
Az egyház újabb restitúciós kérését 2016 májusában elutasította a restitúciós bizottság. Az elutasító határozat megsemmisítéséért indított perben első fokon eljáró brassói táblabíróság nem fogadta el az egyház érveit, amelyek az ingatlanok korábbi egyházi tulajdonát igazolták. A legfelsőbb bíróság a Brassóban 2016 decemberében hozott ítélet ellen benyújtott egyházi fellebbezés ügyében hirdet ítéletet.
Így működik a romániai ingatlan-visszaszolgáltatás
A kommunizmus idején államosított iskolaépület visszaszolgáltatásáról 2000-ben kormányhatározattal rendelkezett a román állam. A határozat végrehajtása egy háromtagú visszaszolgáltatási bizottság feladata volt, amely a tulajdonjogot igazoló dokumentáció átvizsgálása után 2002-ben állította ki a visszaadási jegyzőkönyvet. Az Erdélyi Református Egyházkerület ennek alapján telekkönyvezte az iskolaépületet, és a hozzá tartozó tanári lakásokat.
A tanári lakásokat a benne lakók egy 1997-ben elfogadott törvény alapján kedvezményes áron megvásárolták az államtól, és így tulajdonjogi vitába keveredtek az egyházzal. A felek között először polgári per zajlott, melynek végén, 2006-ban a bíróság jogerősen kimondta, hogy az egész épületegyüttes az egyház tulajdonát képezi. Ezt követően tettek büntető feljelentést a lakások megvásárlói a visszaszolgáltató bizottság tagjai ellen.
Az első fokon 2012 júniusában kimondott ítéletben a bíróság a restitúciós bizottság két magyar tagját: Markó Attilát és Marosán Tamást letöltendő börtönbüntetésre, a bizottság román tagját, Silviu Climet pedig felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, és az ingatlan újbóli államosítását rendelte el. Az ítélet általános felháborodást váltott ki az erdélyi magyar társadalomban. Szeptemberben több tízezren vettek részt a Sepsiszentgyörgy főterén szervezett Az igazság napja elnevezésű tüntetésen, amelyen az elítéltek felmentését és az ingatlanok egyházi tulajdonban való megtartását követelték.
Az egyház másét nem kívánta, de sajátjához ragaszkodik
A legfelsőbb bíróság azonban 2014 novemberében csak annyit változtatott az első fokú ítéleten, hogy a restitúciós bizottság mindhárom tagját három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Válaszképpen az ítéletre az Erdélyi Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlésén 2014 novemberében Kató Béla püspök felajánlotta lemondását, a közgyűlés azonban egyhangúlag megerősítette tisztségében. A közgyűlés határozatban jelentette ki: az egyház soha nem kívánta a más tulajdonát, de ragaszkodik a sajátjához, és semmilyen körülmények között nem mond le a Székely Mikó Kollégiumról, és más, a román állam által jogtalanul elbirtokolt javáról.
A református egyház ezután újra benyújtotta a tanintézet épületeire a restitúciós kérelmet. Az ügyet 2016 májusában megvizsgáló, megújult összetételű bizottság tagjainak többsége azonban nem vállalta egy olyan restitúciós döntés megismétlését, amiért a korábbi bizottsági tagokat elítélték. Az egyház polgári pert indított az épületért, de az első fokon eljáró brassói ítélőtábla 2016 decemberében elutasította keresetét.
Azok az érvek, amelyeket a restitúciós bizottság tagjai elleni büntetőperben a DNA felhozott, a Székely Mikó Kollégium későbbi visszaszolgáltatási kérelme és az azóta tárgyalt szinte valamennyi restitúciós kérelem elutasításának az alapját képezték.
Közadakozásból épült
A bizottság és a bíróságok azt az érvet tekintették irányadónak, hogy az egyház állami támogatással, és közadakozás révén építette fel a visszaigényelt ingatlanokat, és mivel az adakozó magyar állam jogutódja Erdélyben a román állam, így az ingatlanok a román államot illetik meg. Amint az egyház érveit ismertető Veress Emőd ügyvéd, tanár egy hétfői sajtótájékoztatón elmondta: ha a román államé lett volna az ingatlan, nem kellett volna 1948-ban államosítani.
A bizottság és a bíróságok azt is a visszaszolgáltatás jogi akadályának tekintették, hogy a Székely Mikó Kollégiumot és az egyházak által visszaigényelt ingatlanok többségét a 19. és a 20. század fordulóján nem az egyházakra, hanem az egyházak belső struktúrájába tagozódó, önálló jogi személyiséggel nem rendelkező tulajdonosra telekkönyvezték.
A sepsiszentgyörgyi tanintézet tulajdonosaként például az „Ev. Ref. Székely Mikó Kollégium” (Evangéliumi Református) bejegyzés került a telekkönyvbe. Veress Emőd szerint azért történt ez így, mert a korabeli telekkönyvezési szokás szerint az ingatlan rendeltetését jelölték meg. A jogász azonban bemutatta a magyar Igazságügyi Minisztérium 1911-ben hozott határozatát, amely éppen az ilyen telekkönyvi bejegyzéseknek az egyház javára történő átírását tette lehetővé.
Miközben a román legfelsőbb bíróság bírái a restitúciós perben hozott döntésüket mérlegelték, egy jogerős ítélet értelmében október végén el kellett távolítani a sepsiszentgyörgyi épületről azt a bronzplakettet, amely az iskola történelmi nevét jelezte.
A sepsiszentgyörgyi intézmény létrehozását 1857-ben határozta el a református egyházmegye. A közadakozásból, egyéni adományokból, állami támogatásokból és az egyház saját forrásaiból finanszírozott építkezést 1892-ben fejezték be.
(MTI; Fotó: MTI/Henning János)
