Nem volt ez mindig így. Bár kommunista országként a rendszerváltozás előtt jó kapcsolatot ápoltunk Pekinggel, 89’ után következett két évtized mélypont is. Amíg mi a demokrácia útjára léptünk és a ’90-es években kialakítottuk az alkotmányos intézményeinket a szabad piacgazdaságot, addig Kína nem változtatott. Egypárt rendszer maradt, bár a híres gazdasági fejlődését már nem a kommunista logikára alapozta és főleg amerikai mintára liberalizálta a gazdaságát, aminek köszönhetően a világtörténelem egyik legnagyobb gazdasági növekedését érte el.

A második Orbán-kormány volt, aki a gesztusokon túl tényleges erőfeszítéseket tett, hogy Kínával a kapcsolatunk újra virágzó lehessen. Erre akkoriban azért is volt nagy szükségünk, mert a 2008 válságot követően úgy tűnt, a nyugati világnak nincs, de nem is lehet alternatívája. Csak Budapesttől nyugatra lehet hitelt felvenni, piacokat találni, barátkozni, kapcsolatokat kötni. Ezt a paradigmát döntöttük meg, és Magyarország újra felfedezte magának a keletben rejlő lehetőségeket.

Ennek természetesen ára van, hiszen közismert, hogy az Európai Unióban, de az USA-ban sem nézik jó szemmel Magyarország keleti nyitás politikáját, és az ún. reálpolitiken alapuló külpolitikánkat sem. Szijjártó Péter szerint „időben felismertük a világgazdasági változások jelentőségét és eredményét, hogy a modernkori ipari forradalom tempóját legalább annyira diktálják Keletről, mint Nyugatról. Ez a felismerés vezetett a keleti nyitás politikai stratégiájáig.

hirdetés

Napjainkra az Európai Unión kívül első számú kereskedelmi partnerünk és második legfontosabb exportpiacunk Kína lett. Ennek bizonyítéka, hogy tavaly megdőlt a Kínába irányuló magyar export rekordja, és “jó reményeink vannak arra, hogy az idei év végén is exportrekordot ünnepelhetünk” – mondta Szijjártó Péter.

Kínával nem lehet 2018-ban rosszban lenni. Talán Donald Trump is ezt ismerte fel, mikor kereskedelmi háborúba kezdett a világ legnépesebb országával. Magyarország, azonban nem engedheti meg magának ezt a luxust, és oka se lenne rá, már csak akkor sem, ha  azt vesszük, hogy lélekszámban körülbelül annyian élünk a Kárpát-medencében, mint Sanghaj néhány elővárosában.

Orbán Viktor miniszterelnök épp ezért a gazdasági kapcsolatokat helyezte előtérbe és minden alkalommal eredményekkel tér haza, ha Kínába utazik. Lássunk néhány konkrétumot a mostani útból:
– lesz újra Budapest-Sanghaj közvetlen repülő járat;
– Kőröstej megkezdi tejtermékek kiszállítását Kínába;
– szerződést írtak alá egy magyarországi napelempark építéséről, a létrejövő naperőmű Magyarország energiabiztonságának garantálásában egy újabb lépés;
– az Organica vállalat részt vehet egy zöldmezős beruházásban felépülő szennyvíztisztító fejlesztésében Kínában
– tovább erősítik a magyar borok kínai jelenlétét.

(MTI)