November 4. nemzeti gyásznap, és egyben a hálaadás napja is – jelentette ki Tócsányi László a Rákoskeresztúri új köztemető nemzeti gyászparkjában tartott megemlékezésen. Beszédében hangsúlyozta: 1956 hőseire, mártírjaira emlékezni és emlékeztetni kell, hálával kell gondolni rájuk, akik a szabadságunkat megalapozták.
    

Felidézte: 1956 Európa és a világ lelkiismeretéhez is szólt, semmi más nem mozgatta úgy meg a szabad világ lelkiismeretét, mint a magyar forradalom. Október 23-át a remény szülte, és ezt ölték meg november 4-én. A forradalmat és szabadságharcot árulás és olyan megtorlás követte, amelynek kegyetlensége és jogtalansága messze felülmúlt Haynauét. A félelem és reménytelenség nagyobb volt, mint 1945-ben.

Valósággá vált a rémálom, bujkálni és menekülni kellett. Egy egész nemzedék tűnt el, köztük rengeteg kiváló tehetséges ember. 1956. november 4. után vérbíróságokkal, kirakatperekkel a diktatúra sötét hónapjai, évei következtek, a megtorlások és durva zsarnokságok időszaka volt ez. A sztálinizmust felváltotta a kádárizmus, s 1956-ot csak az ellenforradalom szóval társítva lehetett kimondani – mondta a miniszter, majd arról beszélt, hogy a felkelők 1956-ban sok mindent zászlajukra tűztek. A célok közül az emberek szabadságának és a nemzet függetlenségének kivívását emelte ki. E két dolog magával hozhatta volna a demokrácia és a jogállamiság kiépítését.
    

Trócsányi László az alaptörvényt idézve hozzátette: mai szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki. A szabadság viszont nem egy befejezett tény, hanem folyamat. Vannak törekvések és célok, amelyeket ma is folytatni kell, ilyennek nevezte a polgárosodást.

(MTI)