Jó-e, ha a magyarok által megtermelt javak az országban maradnak?

Jó-e, ha a magyarok által megtermelt javak az országban maradnak?
Erre a kérdésre természetesen mindenki igennel felel.
Ha viszont olyan szakkifejezéseket mondunk, mint magánnyugdíjpénztár, lakástakarék és étkezési utalvány, akkor mindenki valami nagyon bonyolultra gondol. Márpedig mi történt 2012-ben, amikor a polgári kormány megszüntette a kötelező magánnyugdíjpénztári tagságot? Furcsa, hogy a kíméletlen piaci szabad verseny idején állami milliárdokkal, kötelező befizetések által tömték meg a jórészt külföldi tulajdonú magánnyugdíjpénztárak tulajdonosait. Vagy később az étkezési utalványok piaca, mely 100 %-os külföldi tulajdonban volt, s a hasznot a tulajdonosok és családtagjaik kivitték hazánkból, majd élvezték azt. És most a lakástakarék pénztárak: a magyar állam súlyos tíz milliárdokkal támogatta ezeket a magáncégeket, mely által csak a legutóbbi évben 30 milliárd forint osztalékot fizettek ki a tulajdonosoknak.
Ennek most vége.
A magyar kormány mindhárom támogatást megtartja, „csupán” közvetlenül juttatja el az érintett magyar embereknek. Ez azt jelenti, hogy az Erzsébet-utalványból évek óta egyre több idős, gyermek és rászoruló üdül ingyenesen Magyarország legszebb helyein. A nyugdíjjárulék a teljes garanciát nyújtó állami nyugdíjrendszerbe megy, melyre a kormány időről időre még prémiumot is fizet. És végül: a lakástakarék pénztárakba öntött állami forint milliárdokat közvetlenül az érintetteknek juttatja a kormány, a CSOK-on és az egyéb, megnövelt összegű otthonteremtési támogatásokon keresztül. Az egyik legfontosabb kereszténydemokrata alapelv, a perszonalizmus, vagyis a személyesség elve. Ezért igenis jó, ha a magyar kormány közvetlenül, személyesen segít a magyar embereknek, külföldi, profitorientált cégek bevonása nélkül.
És nemcsak azért, mert ez a kereszténydemokrácia, hanem azért, mert ez így természetes.

Tarnai Richárd