Semmi sem elég – a máris támadott otthonápolási díj
„Az ápolásra szoruló gyermekek után járó díj összege egységesen 100 ezer forintra nő havonta, ahol nem gyermeket, hanem felnőttkorú hozzátartozót kell ápolni is emelik a díjat, első lépésben 15 százalékkal.”
„Sneider Tamás szerint egy újabb rémálomba illő történet mutatja be, miért égető az ápolási díjak emelésének ügye, és miért nem alkuszunk meg félmegoldásokkal. A Jobbik minden eszközzel küzdeni fog ezekért az emberekért, amíg nem kapnak valós segítséget az államtól!”
Két hír ugyanarról a hétről. A kormány emelt. Igaz, első körben csak a gyermeküket ápolók kapják meg a bruttó 100 ezer forintot, és az egyéb hozzátartozót ápolók „csak” a 15%-os emelést, a kormány kimondott célja, hogy 2022-re – három lépésben – ezen ápolási díj mértéke elérje a minimálbér összegét.
Szeptemberben az ellenzéki képviselők azt szorgalmazták, legalább 50 ezer forinttal emeljék azonnali hatállyal az otthonápolásra jelenleg kifizetett díjat, 2019-től pedig foglalkoztatási jogviszony lehessen az otthonápolás és legalább a mindenkori minimálbér járjon érte. Voltaképpen ez történik, igaz a követelés második fele csak három lépésben történik majd meg.
Amikor Sneider Tamás mindössze két nappal a kormány bejelentése után leírja fenti mondatait, óhatatlanul is Volner János szavai jutnak eszünkbe: Tamás, ne hajtsd tovább a hülyeségrollert, már így is elég gyorsan megy.
