Az egyiptomi hadbíróság halálra ítélte a templomrobbantókat
Egy héttel ezelőtt 17 halálos ítélet született iszlamisták egy csoportja ellen Egyiptomban. A szélsőségeseket 2016-ban tartóztatták le, keresztények és templomaik ellen készülő támadás kitervelése miatt.
A vádlottak kapcsolatba hozhatók egy öngyilkos merénylő kairói robbantásával, melyet egy kopt ortodox templom kápolnájában követtek el 2016 decemberében. A terrorcselekményben huszonöt keresztény vesztette életét. Emellett a tizenhét elítélt közül némelyikre más, Alexandriában és Tantában történt öngyilkos merényletekkel való kapcsolatot is sikerült bizonyítani 2017 áprilisából.
Míg sokan hálásak voltak az ítélethozatalért, mert ez talán csökkentheti az egyiptomi keresztények diszkriminációját és üldöztetését, mások nem olyan biztosak ebben, mivel szerintük az eljárás igazságtalan volt.
Az Amnesty International, emberi jogi szervezet elmondása alapján az ítélethozatal „durván igazságtalan katonai per” volt. Azt állítják, hogy „nem kétséges, hogy ezeknek a szörnyű támadásoknak az elkövetőit felelősségre kell vonni tetteikért, de egy tömeges halálos ítéletet kiosztani egy igazságtalan tárgyalást követően nem igazságszolgáltatás, és nem is elrettentő példa a további szektás támadások ellen.”
Az ítélethozatal 17 alperese még fellebbezhet, kérve az ügy további kivizsgálását, vagy a per újratárgyalását.
Egyiptom vallási megoszlását tekintve akár még meglepő is lehet egy ilyen ítélet meghozatala. Az ország 93-95%-a szunnita muszlim és csak 5-7%-a keresztény. Tekintve, hogy a közelmúltban a Minya kormányzóságban élő kopt közösségeket a templombezárások, megkövezések és ültetvényeik megrongálásának ügyében mennyire banális érvek mentén hagyják magukra, ennek fényében meglepő lépés az egyiptomi bíróság jelenlegi döntése, ami
valóban súlyosnak minősül, hiszen a tömeges halálbüntetés felveti a tisztességes bírói eljárás meglétének hiányát.
Afrika vagy a Közel-Kelet hasonló vallási megoszlással bíró országaiban ez ritka gyakorlat. Szudánban (97% szunnita – 3 % keresztény) egészen a közelmúltig csak kevésbé, vagy egyáltalán nem volt felfedezhető az állami döntéshozatalokban a vallási kisebbségben élők egyenjogúként való kezelése.
A témával foglalkozó cikkeinket itt találják.
Varga Gergő Zoltán
Forrás és kép: ICC, IBTimes
