Identitás-párti forradalom Európában
MTI – A lap szerzője, Piotr Semka több uniós tagállam példájára hivatkozva úgy látja: az európai baloldal és a liberálisok – a politikusok és a főáramlatú média egyaránt – ma „egy íratlan doktrína” alapján „politikai karanténba próbálják helyezni” az úgynevezett új jobboldal pártjait. Az utóbbi tömörülések néha „identitárius pártoknak” nevezik önmagukat, „bírálóik pedig populistának minősítik őket” – írja Semka.
A lengyel és a magyar kormánypártokat a szerző azok között említi, akik szembemennek a „balliberális főáramlattal”. A lengyel és a magyar jogállamiság kapcsán elindított uniós eljárásokat felidézve úgy látja: az EU élén álló politikusokat „jelenleg főleg a büntetések és a fenyítések foglalkoztatják”.
Megállapítja: igazából senki sem képes megmondani, mikor történt, hogy „a még a 80-as évekbeli európai demokráciára jellemző leírásnak megfelelő konzervatív pártokat az EU belső ellenségeként állították be”.
Az új jobboldalt Semka szerint az uniós főáramlat nem tárgyalási partnerként kezeli, „nem olyan erőként, amellyel kompromisszumra lehet jutni – amilyen státusszal például a nyugat-európai kommunisták rendelkeznek -, hanem idegen testként, amely ellen minden áron harcot kell vívni”.
Ennek ellenére „az identitás-párti forradalom Európában nemcsak hogy nem gyengül, hanem terjed is”, Lengyelországban, Magyarországon és Olaszországban a kormányok „egyelőre egészen jól vannak, és a választók szolíd támogatására alapoznak” – szögezi le Semka.
A főáramlatú publicisták az EU-ból való kilépés szándékával vádoják meg mindazokat, akik „az unióban nem a liberális szabványosítást akarják” – írja Semka. „Az igazság más. Orbán vagy Kaczynski nem akarnak hunexitet vagy polexitet” – hangsúlyozza. A két politikus szerinte „alapvető parterséget” vár az EU-tól, valamint „külön akarja választani az európai együttműködést azon emberek érdekeitől, akik az európaiságból a maguk számára kényelmes ideológiát csinálták”.
