Irán továbbra is kitart az elrettentés mellett
Minden jel arra utal, hogy Irán taktikai ballisztikus rakétákat telepített Irakba, ahol az általa irányított milíciák hathatós segítségével igyekszik kiterjeszteni befolyását a Közel-Keleten. A Ninive-síkságon is aktív fegyveres csoportok ténykedése közvetlen hatással van a terület lakosságára, aminek egy jelentős száma keresztény.
Az Iszlám Állam ellen folytatott harcnak volt egy olyan vetülete, hogy egységbe kovácsolta a Közel-Kelet számos milíciáját, akiket a közös érdek egy oldalon tartott. A kusza szövetségi rendszerek és a csoportok közötti kapcsolat azonban folyamatosan formálódik, leginkább a helyi és nagyhatalmi érdekek mentén.
Az USA és az Iráni Iszlám Köztársaság szembenállása nem csillapodik, utóbbinak pedig deklarált célja, hogy hegemón hatalommá váljon a térségben, amit Szaúd-Arábia és Izrael is fenyegetésként értékel. A mostani rakéta-áttelepítési művelet célja, hogy Irán elrettentse az USA-t attól, hogy komoly csapást tudjon mérni az iráni, szír állami és orosz bázisokra és odatelepített erőikre.
Az Irakban működő PMF (Popular Mobilization Forces) egy olyan ernyőszervezet, amely megközelítőleg negyven, vegyes vallási hátterű (szunnita, síita, yazidi, keresztény) fegyveres csoportot foglal magába és egészen mostanáig fő feladata az ISIS elleni harc volt. Az ebben lévő milíciák kötődése és elkötelezettsége már kevésbé jól mérhető, ugyanis az ernyőszervezet iraki állami irányítás alatt áll, míg vezetősége a Reuters szerint rendszeresen találkozik Qassem Soleimanival, az iráni Quds erők parancsnokával, amely egyfajta különleges erőként funkcionál elsősorban külföldi műveletek során, de tevékenységi köre meglehetősen összetett.
A PMF-en belül vannak olyan milíciák, amelyek direkt iráni támogatásban részesülnek, azonban, hogy pontosan melyik csoporthoz került ballisztikus rakéta, egyelőre nem lehet tudni. Amit viszont igen, hogy ezek jelentős katonai erővel bírnak, ami – közelsége miatt szintén – közvetlen fenyegetéssel van a Ninive-síkságon élő civilek és keresztények életére, nem beszélve az 1980-1988-ig tartó Irak és Irán között dúló véres háborúról, ami rányomja a bélyeget a két ország egyébként is bonyolult és összetett kapcsolatára.
A szóban forgó rakéták száma alig pár tucatra tehető, azonban szükség esetén többet is át lehet telepíteni az iraki oldalon lévő milíciáknak arra az esetre, ha Irán szerint a nyugat megtámadná a síita köztársaságot. A típusok között a Reutersnek nyilatkozó források szerint a Zelzal, Fateh-110 és a Zolfakar találhatók, amelyek hatótávolsága 200 és 700 km között van, ami taktikai és hadszíntéri célokra lenne bevethető. 
A hatótávolságot figyelembe véve, abban az esetben, ha ezeket a fegyverrendszerek valamilyen módon Dél- vagy Nyugat-Irakba telepítenék át, Rijád és Jeruzsálem is elérhető távolságban lenne, ami komoly fenyegetés Szaúd-Arábia és Izrael számára.
Iránnak ez a lépése – még akkor is, ha az USA és szövetségesei elleni elrettentésként szolgál – közvetetten komoly fenyegetést ró a Kurdisztáni régióra és az ott élő keresztényekre, ugyanis a Reuters egyik forrása szerint abban a térségben is van olyan iráni infrastruktúra vagy gyár, ami megfelelő előkészületek után alkalmas lehet a rakéták fejlesztésére.
(Kiemelt kép: Nazanin Tabatabaee Yazdi/TIMA via REUTERS)
