A katolikus egyház története Írországban, Szent Patrik oltalma alatt
Kevesebb mint egy hét választ el bennünket Ferenc pápa jövő hétvégi írországi útjától, amikor augusztus 25-én és 26-án, szombat-vasárnap részt vesz a Dublinban tartott Család Világtalálkozón. A készület jegyében ismertetjük az ír katolikus egyház történetét.
Az ír kereszténység „ősatyja” Szent Patrik
Az ír kereszténység „ősatyja” Szent Patrik, jóllehet ő maga nem is ír (kelta) származású, hiszen a római Britannia provinciában született 385 körül, valószínűleg annak déli részén fekvő Walesben. Római polgárjoggal rendelkező gazdag szülei már keresztények, sőt egyházszolgák voltak, de Patrik gyermekkora és kora ifjúsága nem mélyedt el a hitben. Fordulat akkor állt be az életében, amikor 16 esztendős korában ír kalózok elrabolták őt és a dús füvű ír sziget nyugati felén éveken át bárányokat legeltetett. Megtanulta nyelvüket, megismerte és megszerette szokásaikat, de érthetően hazavágyott. Hat évnyi pásztorkodás után egy idegen hajó szolgálatába szegődött és eljutott a már keresztény hitre tért Galliába. Itt egy püspöki szerzetes monostorba került, ahol alaposan megismerte a kereszténységet, annak teológiáját és lelkiségét. Gyermekkorának és ifjú pásztorkodásának a világa azonban hazacsábította. A hazatérésre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor az ír sziget első apostolát, Palládiuszt skóciai térítésre továbbküldték és helyette önként adódott az ír kelta nyelvet beszélő, de egyébként is walesi Patrik missziója. Az ír és britanniai misszióra az onnét kiinduló Pelágiusz eretneksége miatt is szükség volt, ezért is küldte előszeretettel a Szent Ambrust és Szent Ágoston ismerő I. Celesztin pápa (380-432) a megbízható mesterek által Auxerre-ben nevelt Patrikot erre a feladatra.
Az ír zöld televénybe közvetlenül plántálta bele a kereszténységet
A hagyomány szerint a 430-as évek elején érkezett meg Patrik az írekhez és közel három évtizeden át térítette egykori fogvatartóit. Munkájának megkönnyítésére tekintéllyel ruházták fel, mert püspökké szentelték és az egyházszervezés nehéz feladatát bízták rá. Most éppen kapóra jött neki az inkulturációként szolgáló korábbi hatesztendős szolgálat. Minthogy az írek földjét a rómaiak soha nem hódították meg, ezért az ősi kelta kultúra független volt a római provinciák szokásos nyelvi és kulturális világától. Patrik óriási érdeme, hogy ebbe az ír zöld televénybe közvetlenül plántálta bele a kereszténységet, anélkül, hogy a számukra idegen formákat rájuk kényszerítette volna. Gyalog bejárta az egész szigetországot és prédikációjával, vonzó egyéniségével a krisztusi hitre tudta terelni az ország vezetőinek és egyszerű pásztorainak az életét. Sajátos szerepet töltött be ebben a monostorok alapítása, még messze a bencés rend létrejötte előtt. Az ír egyház vezetése alapításától fogva monasztikus jellegű és sajátos módon majd később éppen az ír és a brit kereszténység kezdi megtéríteni a kontinens új országait, mint például Bonifatius a germánokat.
Írország a „Szentek szigete”
Patrik a hagyomány szerint 461. március 17-én hunyt el és a kánonjogot alig ismerő ír szigetvilág azonnal szentként tisztelte, miként a többi helyi ír szenteket. Ez a szentpatriki örökség maga az életszentség, innét is érhető, hogy a későbbiekben miért is nevezték Írországot a „Szentek szigetének”. Szent Patrikot gyakran ábrázolják a kezében tartott szentírással és a háromlevelű lóherével. A Biblia igazságát prédikálta és a kezében tartott háromlevelű zöld lóhere egyszerű és kézzelfogható eszköz volt arra, hogy az amúgy is a három őselemben hívő kelta hitvilágba szője a Szentháromság tanát.
Dán hódítás
Az ír katolikus egyház nehéz időszakot élt át a 9. század elején, amikor pogány dán hódítók foglalták el a szigetországot és rombolták le a monostorokat. Ám Stiric, a hódító első dán király megtért és igaz, hogy nem sokkal később visszatért korábbi hitére, fia Olaf azonban véglegesen megkeresztelkedett 934-ben.
Egyházreform, üldöztetés, megbékélés
Az ír monasztikus egyházban a 11. század során Canterbury Szent Anzelm vezette be az addig ismeretlen egyházmegyés metropólia rendszert. A 16. századtól az anglikán protestáns hitre tért angliai egyháztól kellet sokat szenvednie, mígnem a 19. században megszületett a felekezeti megbékélés az 1829-es emancipációs rendelettel. A 19. században az Egyesült Államoknak főként keleti partvidékén telepedtek millió számra ír katolikusok, akik jelentős mértékben hozzájárultak az USA történetéhez és Szent Patrik tisztelete elterjesztéséhez.
Forrás és fotó: Vaticannews
