Urunk! Köszönjük, hogy megmentetted gyermekeidet!

Uram, azt mondtad; ha ketten vagy hárman összegyűlnek a nevedben,
kérjenek bármit is, megadatik. Az elmúlt napokban szó szerint vettük e szavakat, és imádkoztunk. Világszerte emberek ezrei, talán milliói imádkoztak a barlangban rekedt thaiföldi gyerekek éhhaláltól és fulladástól való megmeneküléséért.

Azért imádkoztunk, hogy átjussanak a keskeny járatokon. Meghallgattad Urunk, kiáltásunkat: a miénket és az övékét is, – és végre biztonságban vannak!

Urunk, azt kérted tőlünk, engedjük a bennünk lévő fényt kiáramlani, hogy mások is lássanak. Köszönöm Uram, Ferenc pápa példáját, aki múlt héten imát mondott a thai gyerekekért. Imájával pedig még sokakat ösztönzött imádkozásra – köztük engem is.

Uram, azt mondtad, ne aggodalmaskodjunk életeink felől, hiszen mindent megadsz nekünk, amire szükségünk van. Köszönjük, hogy minden szükségest megadtál e gyermekeknek is: menedékhelyet, ahol megpihenhettek, a barlangfalról lehulló, életadó vízcseppeket és igazi hősöket, akik végül megmentésükre siettek.

Azt mondtad, nincsen nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátaiért.

Az egyik bátor búvár pedig pontosan ezt tette. Imádkozom családjáért: Uram, adj nekik erőt és vigasztalást. Habár fájdalmuk lesújtó – áldozatuk nem hiábavaló! Győzelmet ígértél a halál felett, győzedelmeskedj hát szívükben és hozz vigaszt bánattal teli lelküknek!

Köszönöm Uram, hogy imára indítottál e gyermekekért!

Az elmúlt napokban megtanítottál, valójában mennyire jelentéktelen problémákkal is szoktam bajlódni. Szintén emlékeztettél, hogy számodra minden lehetséges – még a lehetetlen is… Az elmúlt napok virrasztásos imáiban megtanítottál: mindig készen állsz megsegítésünkre, nekünk csak kérni kell; – nagy hittel és tiszta szívünkből.

Urunk, köszönjük, hogy megmentetted gyermekeidet!

Általuk újra kinyúltál felénk és megérintetted szívünket!