Szilvay Gergely: A különféle „családmodellek” nem egyenlőek
Közéleti szóváltás és a hétvégi Pride kapcsán írt cikket a családmodellek közötti különbségről a mandiner.hu publicistája, aki határozottan kiállt a konzervatív családfogalom mellett. Szemlénk.
A kortárs liberális gondolkodás egyik alaptétele a különböző „családmodellek” úgymond „egyenlőek”, nem lehet köztük tehát „adminisztratíve” különbséget tenni. Ezek lennének elsősorban az „egyszülős családmodell”, illetve a melegpáros családmodell. A sorban persze ott várakozik a „sokszülős” családmodell is, illetve tulajdonképpen bármilyen emberi társas kapcsolat, amelynek tagjai kitalálják, hogy ők márpedig „családmodell”, hiszen nem sérthetjük meg őket, nem tiporhatunk a lelkünkbe, és nem kényszeríthetjük rájuk a meghaladott történelem szűklátókörű, elnyomó, igazolhatatlan megkülönböztetéseit „adminisztratív eszközökkel” – írta némi iróniával a mandiner.hu oldalon megjelent publicisztikájában Szilvay Gergely.
Mint írta, „hadszínteret a társadalomból azok a progresszívek csinálnak, akik a jogos küzdelmek után jogtalan küzdelmeket is folytatnak egymással nem egyenlő dolgok egyenlőként való elismerése érdekében. A különféle >>családmodelleket<< ugyanis nem adminisztratív eszközök különböztetik meg egymástól, hanem a világ rendje és az emberi természet. Hogy a kormányzatok nem kezelik ezeket egyenlően, az csupán ennek a rendnek az elismerése.”
Szilvay leszögezte, hogy – természetesen – minden támogatást meg kell adni a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek, elismerve óriási erőfeszítéseiket. Ugyanakkor „ezt az állapotot mégsem tekinthetjük ugyanannyira jónak, mint azt, ha a gyermeket apja és anyja neveli. Senki nem látott még olyan gyereket, aki ne sérült volna attól, hogy szülei szétmentek.”
Az egynemű párok gyermeknevelésének kérdésével kapcsolatban a szerző röviden bemutatta, hogyan változott az attitűd Amerikában, majd a megkérdőjelezhető tudományos munkák után miként okozott felfordulást Mark Regnerus tanulmánya, aki korábban – éppen a Mandinernek nyilatkozva – rámutatott: „összehasonlítottam azokat, akiknek bevallásuk szerint egyik szülőjük azonos nemű kapcsolatban élt azokkal, akiknek a szülei még mindig házasok voltak. Az első csoport a negyven vizsgált szempont legtöbbjében gyengébben teljesített, mint a második.”
Az anya és az apa hiánya is viselkedészavarokhoz vezet, és az apát nem tudja pótolni egy mégoly férfias leszbikus nő sem, ahogy az anyát sem egy feminim, meleg férfi
jegyezte meg Szilvay Gergely. Érvelése szerint „a különböző családformák – hagyományos, egyszülős, melegpáros, stb. – nem egyformák és nem egyenértékűek. Nem azonos értékű „modellekről” van szó. Az pedig, hogy a „hagyományos családmodell”, azaz a normális család se mindig működik tökéletesen, vagy akár válságban van, mert már alig van olyan diák az iskolákban, aki normális családi-érzelmi körülmények közül érkezne, nem indok arra, hogy a többi opciót vele egy polcra tegyük. Nem indok arra, hogy a lovak közé dobjuk a gyeplőt és azt mondjuk, akkor mindegy. Elég csak ugyanezen diákok lelkiállapotáról kikérdezni a tanárokat.”
„Azt, hogy mi a család, nem az érzékenység és méltóság, hanem a természet rendje szabja meg, amit a politikának el kell ismernie, eme rend megsértése ugyanis biztos, hogy valahol vissza fog ütni” – írta, majd leszögezte: „a hagyományos, klasszikus, természetes, normális család A család, ami felsőbbrendű minden máshoz képest”.
A teljes cikk itt olvasható.
