Ima a vértanúkért
A római egyház vértanúinak liturgikus emléknapját 1969-ben tették június 30.-ára, Szent Péter és Pál apostol ünnepe elé. A 12-13. században június 22-én, a 16. század végén június 24.-én emlékeztek meg róluk. Róma városának vértanúi a város égését (64. július 17–23.) követően haltak meg azért, mert Krisztus hívei voltak. Nevüket nem ismerjük, valamennyien Szent Péter és Pál tanítványai voltak. Az eseményről Tacitus, római történész számol be. Mivel semmi sem volt képes megállítani a híresztelést, amely szerint a tűz parancsra tört ki, Néró másokat tett meg bűnösnek és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta a keresztényeket.
Először azokat fogdosták össze, akik kereszténynek vallották magukat, majd az ő vallomásaik alapján nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá sokakra. A vértanúkat vadállatok bőrébe bújt kutyák marcangolták, vagy keresztre feszítették őket. Mikor bealkonyult, meggyújtották őket, hogy éjszakai világításul lángoljanak. Vértanúságuk helye a Vatikán dombjának déli lejtője volt. Ők voltak a római egyház első vértanúi. Rájuk és hitükért a későbbiekben vértanúságot szenvedőkre emlékezve június 30.
Drága Mennyei Atyám!
Hálát adunk neked az életért, hálát adunk azért, hogy Krisztusban van reménységünk az örök életre, és földi szenvedéseink egyszer majd véget érnek. Hála neked Uram, hogy ezt a reménységet Te megerősíted bennünk és olyan példákat állítasz elénk, akik ebben a bizonyosságban bízva bátorítani tudnak minket is. Uram, az egyház a mártírok vérére épült fel, már a kezdetekben üldöztetések érték az első gyülekezeteket. Ők máshogy haltak meg, mint addig bárki, mert tudták, hogy Te legyőzted a halált! Az ő példájuk megrettentette az akkori világot, amikor olyan gyakoriak voltak a kivégzések, és a nép vérre szomjazott, akkor mégis meg tudtak döbbenni a már annyira megszokott látványon. Nem értették, elképedtek. A keresztények halála tömeges megtérésekhez vezetett, ez a ‘mozgalom’ nem fulladt ki, mert egyedül Te vagy mögötte. Köszönjük a példát és a reményt Uram, köszönjük, hogy a Te ügyedet nem lehet eltiporni! Adj nekünk békességet, ha üldöznek, reménységet, ha csüggednénk és tanúságtevő lelkületet! Add, hogy egyszer majd ujjongó örömmel dicsőíthessünk téged a vértanúkkal és az angyalok seregével, a te mennyei királyságodban!
Ámen
Forrás: 777
kép: Jean-Léon Gérome: A keresztény mártírok utolsó imája (1883)
