Történetek a fizikai üldöztetésről – fenyegetés, megveretés, majd egy váratlan fordulat
Az egyház és a kereszténység növekedése Indiában sosem látott méreteket ölt. 2015 januárjában csak egyetlen, de hatalmas dicsőítő összejövetelen egy millió ember tért meg. Ezeknek a mozgalmaknak a vezetői egyre inkább ki vannak téve az üldöztetés veszélyének.
Amikor hindu nacionalisták megtudták, hogy egy indiai lelkész, Tilak közösségében negyven család tért meg Krisztushoz, arra bíztatták a kommunista-maoista naxalita felkelőket, hogy hallgattassák el őt. Kezét hátra, lábát összekötve kezdték el ütni-verni a lelkipásztort, aki arra a kérdésre, hogy elhagyja-e keresztény hitét, úgy válaszolt, hogy
nem tehetem… nem!
Miközben ütlegelték, arra kényszerítették, hogy másszon felfelé, hihetetlen fájdalmak mellett. Azonban élénken előtte lebegett Krisztus képe, ahogy a keresztúton halad egyre feljebb és így sikerült tudatánál maradnia, azonban érezte, hogy az ereje nem bírja már sokáig.
Amikor nem bírta már tovább, Tilak erőtlenül esett össze. Miután a naxaliták és egy falusi orvos is ellenőrizték a pulzusát, meg voltak győződve arról, hogy halott. Testét egy útszéli árokba hajították a lázadók, és dolguk végeztével elégedetten indultak vissza a faluba, hogy elhíreszteljék a helyi keresztények között a lelkész halálát, ezzel pedig őket is megfélemlítsék. Számos család azonnal útnak indult, hogy megkeressék Tilak testét és mikor rátaláltak, látták, hogy halott. Amikor visszavitték őt a faluba, a tömeg összegyűlt Tilak kunyhójában, hogy meggyászolják.
Ahogy ott álltak körülötte, egy pillanat alatt mindenki számára sokkolóan hatott, ahogy a lelkipásztor teste egyszer csak megmozdult. A homályos fény miatt azt hitték, hogy csak a szemük káprázik, ráadásul lehetetlen lett volna, hiszen „halott” volt. Ezután viszont Tilak szemei kinyíltak, mire mindenkit átjárt a félelem.
Életben volt.
Nemcsak a helyi keresztények, hanem a hinduk is, miután értesültek a hírről, szinte sokkos állapotban voltak, azok is, akik a pásztor megölésére buzdították a lázadó naxalitákat. Ezzel együtt félelemmel telve képtelenek voltak felfogni, hogy ki valójában Krisztus, aki élet és halál fölött rendelkezik, és hogy lehet képes ilyen csodára.
Egy politeizmussal átitatott kommunista ideológiában hívő lázadó csoport számára ez rémisztő hatással bírt. Nem merték őt tovább kínozni, mert Tilak folytatta a lelkipásztori szolgálatot. Azonban megfenyegették, hogy ha nem menekül el, akkor megölik a családját.
„Ekkor hagytuk el a falut a családommal, a megveretés és kínzás után egy évvel, mert nem akartam, hogy bajuk essen. Semmit sem tudtunk magunkkal vinni azon kívül, ami rajtunk volt.” Hat órával később egy másik állam falujában álltak meg, ahol úgy gondolták, már biztonságban vannak.
Ebben a faluban egy ember, aki korábban már hallotta Tilakot prédikálni, befogadta magához.
„Egy szegény, egyszerű kőműves ember volt, de hatalmas szívvel” – emlékezik vissza Tilak.
A lelkipásztor és a kőműves családja mind a mai napig ebben a kis kunyhóban élnek és megosztják egymással mindazt, amijük van. A trauma következtében azonban Tilak eddig nem merte megosztani az új faluban az emberekkel azt, ami vele történt és nehezére esett hirdetni az Evangéliumot.
Az Open Doors partnerei meghívták a lelkipásztort, hogy vegyen részt egy üldözött keresztények számára tartott szemináriumon, ahol sikerült némileg begyógyítani az elszenvedett sebeket. Annak ellenére, hogy Tilak és családja jelenleg nem tudnak még közösségi szolgálatot ellátni, bíznak Krisztus megszabadító erejében. Elmondása szerint
„amikor szenvedés és megpróbáltatások érnek, mindez az Úr dicsőségéért van. Amikor majd elhagyjuk ezt a világot és magához vesz minket, nem lesz többé fájdalom és bánat. Ezért kell az Úrra összpontosítanunk.”
Forrás és kép: Brett Tarbell (Open Doors)
Fordította: Dallos Bence
