Mit jelent a két Korea közötti béke az Észak-Koreában élő üldözött keresztények számára?
Hozhat-e a két Korea közötti béke javulást a lelkiismereti és vallásszabadság helyzetében Északon?
Kim Jong-un lett az első Észak-koreai vezető, aki 1953, a koreai háború vége óta átlépte a határt és Dél-Korea földjére lépett.
A BBC szerint Kim Jong-un úgy nyilatkozott, hogy ez egy kezdő lépés, illetve „új történelem” kezdetére tett ígéretet a két Korea kapcsolatában.
Ezzel kapcsolatosan három kérdés merül fel:
- Mi jelent mindez a 300 000 Észak koreai keresztény számára, akik a hitüket titokban kénytelenek tartani?
- Az atommentességről és a békéről kezdett párbeszéd eredményezi-e majd a szabadon bocsátását annak a több, mint 50 000 kereszténynek, akik Jézusba vetett hitük következtében kényszermunkatáborokban szenvednek?
- A Dél Koreával, illetve a későbbiekben az Egyesült Államokkal kezdődő béketárgyalások következtében láthatunk-e majd javulást a lelkiismereti- és vallásszabadság területén?
Ezeket a kérdéseket nehéz megválaszolni. Az biztos, hogy ez a látogatás mérföldkő, és mint olyan, valóban kecsegtethet azzal a reménnyel, hogy hoz némi változást Észak-Korea keményvonalas és bezárkózó hozzáállásában. És igen, lehetséges, hogy ez a találkozó annak az első jele, hogy az üldözött keresztényekért folytatott imahadjárat meghallgatásra talált.
Ugyanakkor David Curry, az Open Doors ügyvezető igazgatója óvatosságra inti a változásokban reménykedőket:
„Bár az kétségtelen tény, hogy történelmi pillanatoknak lehettünk tanúi, azért azt ne tévesszük szem elől, hogy semmi sem változott annak a 300 000 Észak-koreai kereszténynek a helyzetében, akik a hitüket titokban kénytelenek megélni, ellenkező esetben ugyanis a szabadságukat vagy az életüket kockáztatják. Az Open Doors nevében szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy
az a mosolygó ember, aki a mai ünnepély keretében átlépte a határt, ugyanaz, mint aki számtalan ember megölését és bebörtönzését rendelte el egy olyan ország vezetőjeként,
amelyet az Open Doors listája 17 éve folyamatosan a világ keresztények számára legveszélyesebb helyeként rangsorol.
Reménykedem, hogy valódi fejlődésnek lehetünk majd a tanúi, nemcsak az atomfegyverek kerülnek leszerelésre – ami az egész világnak jó –, hanem a totalitárius államszervezet is, amelynek köszönhetően számtalan Észak-koreai keresztény szenved évtizedek óta, beleértve azt a több, mint 50 000 hívőt, akik most is kényszermunkatáborokban sínylődnek. A határ átlépése legyen az első lépés azon a hosszú, tartós változásokat hozó úton, aminek a végén szabadulás vár az oly régóta szenvedőkre.”
Ennyi év keresztényüldözést követően nehéz elképzelni azt, hogy a változások, ha lesznek is, gyorsan fognak bekövetkezni. Az eddigi megnyilatkozások közül egyikben sem került említésre a nyitás szándéka új eszmék felé, a politikai rendszer változtatásának igénye vagy az, hogy a szabad gondolkodás beáramolhasson az országba.
Az atomcsendről és a békéről folytatott dialógus kiindulópontnak jó, de az Észak-koreai keresztények jövője sürgős rendezésért kiált.
A világ nem felejtheti, hogy egyelőre semmi változás nem történt a háromszázezer fősre becsült Észak-koreai keresztény közösség életében, továbbra is rejtőzködve kell éljenek, vagy szembe kell nézzenek a bebörtönzéssel, a halállal.
Mit jelent mégis a két Korea közötti béke az üldözött keresztények számára? Röviden: egyelőre semmit. Ugyanakkor fel kell hívja a figyelmünket arra, hogy imáinkban és gondolatainkban nem szabad magukra hagynunk az Észak-Koreában szenvedő keresztényeket. Ezek a tárgyalások arra is emlékeztessenek bennünket, hogy itt az ideje cselekedni! Rendkívül fontos és sürgős felhívni Trump elnököt arra, hogy Kim Jong-unnal folytatott tárgyalásának tegye részévé a vallásszabadság és az emberi jogok kérdését.
Az Open Doors munkatársa a rövidesen megrendezésre kerülő Donald Trump-Kim Jong-un-csúcstalálkozóról beszélgetett egy Észak-koreai menekülttel, aki arra kérte a nyugati keresztény hívőket, hogy emeljék fel a hangjukat: „Kérem, hogy a keresztények sürgősen forduljanak Trump elnökhöz, hogy gyakoroljon nyomást Kim Jong-unra személyes találkozójuk során. Ha Trump elnök néma marad, azzal azt üzeni az Észak-koreai rezsimnek, hogy a Nyugat nem törődik a keresztények bebörtönzésével, megkínzásával és kivégzésével. Nem lehet igazi a béke akkor, ha Kim Jong-un folytatja a keresztényüldözést.”
Fordította: Puskás Balázs
Forrás: opendoorsusa.org
