Bajorország utat mutat?
A közelmúltban több magyar híroldal is beszámolt arról a döntésről, amelyet a bajor kormány hozott, s melynek értelmében a német tartomány hivatali épületeinek bejáratánál kötelező lesz kihelyezni egy-egy keresztet. A döntéshozók hangsúlyozták, hogy „a kereszt a keresztény-nyugati kulturális önazonosság alapvető jelképe”. Igen, erre ma már külön rá kell mutatni…
A döntés üdvözlendő, sőt, lelkesítő. Miközben ugyanis folyamatosan érkeznek az elszomorító esetek beszámolói az Európa-szerte háttérbe szorított keresztény szimbólumokról (Franciaországban alig sikerült felállítani Szent II. János Pál pápa szobrát, mert azon a kereszt is megjelent, Skandináviában protestáns vezetők maguk vetetik le templomaikról a jelképet, hogy az ne sérthessen másokat) és Németország sem büszkélkedhetett (a 777-en Cseh Barnabás dohogott joggal ez ügyben, az Echo TV Terc című műsorában pedig Kipke Tamással beszélgettünk a templomrombolások negatív jelenségérő), most végre egy pozitív, öntudatos lépésről olvashattunk.
Tudnunk kell, ugyanakkor, hogy Bajorország még ma is egyfajta bástya: négy részre tagolódó alkotmánya keresztény értékeken alapul, koalíciós kényszer nélkül kormányozza a Keresztényszociális Unió (CSU), a kereszténység konzervatív irányzatai talán itt a legerősebbek Németországban. S miközben persze a bajor tartomány is küzd megannyi identitás-kihívással, frappáns példáját adja, hogy nem a struccpolitika, hanem éppen a kultúra alapjait képező szakrális szimbólumok védelme és büszke felvállalása jelenthet megoldást a kihívások egy jelentős részére.
A bajor út kikövezett és járható, de nem példa nélküli. Münchentől keletre is vannak még olyan vidékek, amelyek büszkén vállalják keresztény identitásukat, ahelyett, hogy félve a píszítől, elnézést kérnének kulturális-vallási tradícióikért, szimbólumaik megjelenítéséért. De a szekularizációt ideológiai áramlatként megélő és túlhajszoló nyugati területeken a bajor út a példaadás útja.
Bízzunk benne, hogy lesz bátorságuk másoknak is rálépni!
Vágvölgyi Gergely
