Magyarország szebbik arca
A magyar társadalomban soha nem látott önzetlenség és összefogás tapasztalható. Számtalan kezdeményezés indult például maszkok varrására: van, ahol varrónők fogtak össze, van, ahol egy teljes ruhagyár állt át erre, de
van olyan állását vesztett háziasszony is, aki a felszabaduló időt nem búslakodással és mások hibáztatásával, hanem maszkvarrással tölti.
Azoktól pedig, akik megtehetik, érkeznek a felajánlások is szép számmal. A kisvállalkozó asztalos, akinek éppen nincs munkája, a munkavédelmi maszkját adja oda az egészségügyi dolgozóknak, az egri borászok legfinomabb nedűjüket árverezik, hogy a bevételből a kórházi dolgozóknak főzzenek.
Sőt, a gasztronómia legnagyobb hazai alakjai is átálltak arra, hogy az egészségügyi intézményeknek és a mentősöknek készítsenek ételt.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának felhívására pedig már több mint ezer önkéntes jelentkezett munkára. Köztük nem csak egészségügyi dolgozók vannak, hanem például fuvarosok is, akik szállítást, a szükséges védőruhák vagy a személyzet szállítását vállalják. Egy olyan mozgalom is elindult, amelyben a turisták hiánya miatt üresen álló lakásokat adják ki a tulajdonosok azoknak, akik most a fővárosban vállalnak önkéntes munkát.
A járvány tehát egy dologra biztosan megtanít minket: hogy bízhatunk a másikban, hogy bármennyire is próbálják egyesek az ellenkezőjét sugallni, magyar a magyart sohasem hagyja a bajban.
Társadalmunk elképesztő önzetlenségről tesz tanúbizonyságot ezekben a napokban. Az egyéni teljesítmények pedig soha nem látott erejű közösséggé formálhatják össze a magyarokat. Bennünk pedig erősödjön tovább a sosem múló érzés: jó magyarnak lenni!
