Szeretlek, de már nem vagyok szerelmes beléd

Dr. Mihalec Gábor közismert párterapeuta a házasság hetének apropóján tartott előadását dinamikus felvezetéssel indította: Mindannyian győztesek vagyunk! Igen, hiszen még születésünket megelőzve egy bizonyos napon mi voltunk azok, akik egyedüliként 280 millió versenyzőtársból győztesek lettünk. Illetve amikor kimondtuk házasságkötésünk napján a férjünknek/feleségünknek egy életre az igent, ugyanabban a pillanatban nemet mondtunk a többi 3,5 milliárd férfira/nőre — ezzel győztesekké váltunk, hiszen egy ember ekkora választékból csakis miránk mondott ugyanúgy igent. 

Egy nagyon fontos tényezőre már a legelején figyelmeztette a közönséget az előadó: hatalmunk van a fölött, amiben hiszünk, de egy idő után a hitnek hatalma lesz fölöttünk. Ezzel arra utalt, hogy kellő hittel és teljes vállszélességgel végzett munkával létre lehet hozni a boldog házasság szövetségét.

Ha valaki csak sodródik, az ne lepődjön meg, ha egy idő után kudarcba fullad a házassága.

Létezik boldog házasság, de mint minden más esetben, amikor meg kell küzdeni és dolgozni az érdemekért, úgy a házasságban is számos áldozat, küzdelem és közös munka árán érhető el a tartós, boldog kapcsolat.

Az előadást három fő motívumra építette fel a szakember: a limerenciára, a kötődés elmélyítésére és a felelősségvállalásra. A limerencia az a fajta módosult tudatállapot, mely mintegy varázslatként felelős a vonzalom, a szerelem kialakulásáért az agyban. Ismerős mindnyájunk számára, hogy amikor fülig szerelmes az ember, akkor más se jár a fejében, mint a szeretett lény.

Mondhatjuk, hogy

a limerencia az alap, melyre mindenképpen épülnie kell falaknak, majd tetőnek

ahhoz, hogy egy kapcsolat házassággá, biztonságos elköteleződéssé emelkedhessen. A limerencia elmúltával — mert óhatatlanul mindenkinél elmúlik ez az állapot —, hajlamosak a párok úgymond agyoncsapni a kapcsolatot, holott az évek múlásával inkább a kötődés, a bizalmi kapcsolat mestereivé kellene mindannyiunknak válni.

Itt lép a színre a biztonságos kötődés kialakításának a fontossága. Amikor észrevesszük, hogy az érzelmi bankszámlánk lemerült (Steven Coves használta először ezt a kifejezést), akkor felelősségünk, hogy visszatöltsünk az egyenlegre. A terapeuta egy fontos árulkodó jelre világított rá:

ahogy a házastársáról beszél az ember mások előtt, az több mindenről árulkodik.

Vagyis, ha még évek múltán is csillogó szemmel, lelkesen mesél párjáról az ember, ott nem lehet nagy baj. De ha már unottan, esetleg teherrel, ott hatalmas felkiáltójel éktelenkedik, hogy baj van! Ebben az időszakban sok múlik azon, hogy felismeri-e a két fél, hogy minden konfliktus igazából egy kétségbeesett vészkiáltás, hogy meg kell javítani a helyzetet. 

Ekkor érkezünk el a felelősségvállalás sarkalatos pontjához. Nekünk nem úgy kell viselkedni életünk legfontosabb kapcsolatában, a házasságban, mint a telefonjainknak, melyek folyton kijavítanák, amit írni szeretnénk és háríthatjuk rájuk a felelősséget. Nekünk felismerve hibáinkat, mulasztásainak, felelősséggel kell viselnünk a tényt, hogy

a kezünkben van a kormány, mellyel a szakadékba is vezethetjük a kapcsolatot, de akár egyenesbe is hozhatjuk.

S ki ne szeretne boldogan élni! Tehát felelősséggel fel kell ismerni, hogy meg lehet fordítani a durvaságot intimitásra, a közömbösséget a törődésre, pláne, ha ráeszmélünk, hogy ugyanaz és ugyanolyan pokolian fáj a társunknak, mint nekünk is. Itt nagyon nagy súlya van az emlékezésnek: vissza kell emlékezni a limerencia idején megélt eseményekre és felidézve az akkori eseményeket, önnön sértettségen túllépve meg kell próbálni randevúzni, hogy a fordulat beállhasson és felemelkedhessen a zuhanásban lévő repülő, és újra szárnyalhasson a pár. 

Előadását a párterapeuta a győztes vagy gondolatának újbóli kiemelésével zárta, és hangsúlyozta,

győztes lehet mindenki a maga házasságában,

még akkor is, ha már évek óta kilépett a limerencia állapotából és két lábbal, de teljes szívvel éli a házasságát. Sokan a limerenciára gondolva kérdik, hogy szerelmes-e még az ember, s ha őszinte, rájön, hogy ebben az értelemben nem. De ez nem jelenti azt, hogy házastársával nem él szerelmi kapcsolatban, mely minden kapcsolatnál mélyebb és szorosabb kötelék. 

Gyöngy-Pethő Krisztina

Fotó: Vasárnap.hu