Kommunikáció mesterfokon: asszertivitás
S hogy mi valójában az asszertivitás? Az asszertív ember őszinte. Arról beszél, ami igaz. Nem csúsztat, nem titkolózik, tehát nagyon nyíltan beszél. Egyenes embernek is nevezhetjük őt. Érzelmei összhangban van azzal, amit mond. Ha dühös, akkor ezt el tudja mondani úgy, hogy nem bántja meg a másikat, de nem is kell érzelmeit rejtegetnie. Tud figyelni a beszélgetőpartnerére, és tiszteli is az érzéseivel, mondanivalójával együtt. Magabiztos is, mivel tudja, hogy őszinteségével, nyíltságával és hitelességével nem bántja a partnerét. Így el tudja érni reálisan kitűzött céljait. Nincs szüksége manipulációra vagy agresszióra. Nem hódol be a beszélgetőpartnerének, mert tisztában van saját értékeivel, és ezeket fel is tudja vállalni. Képes nemet mondani és kijelölni a saját határait. Ha visszautasítja a vállalhatatlan kéréseket, akkor is tudja, hogy ő ugyanolyan értékes marad. Sőt önértékelése nem sérül a másik kiválóságától.
Beszéde előremutató. Nem minősít olyan fordulatokkal, mint „Ez így értelmetlen” „Ilyen butaságot még nem hallottam”. Helyette kérdez, ha nem ért valamit: „Úgy érted, hogy…?”, „Arra gondolsz, hogy…?”, „Ezzel azt akarod kifejezni, hogy…?”. Csapongásával nem akadályozza a folyamatos kommunikációt, témánál marad. Megértő a másikkal: ha rövid idő alatt meg is érti őt, utána meghallgatja, ugyanis annak az időnek jelentősége van a kapcsolatuk szempontjából, ezen múlik társa közérzete, az érzelmi összetartozásuk elmélyülése. Számára ugyanolyan lényeges, amit a másik mondani szeretne. Megtisztelve érzi magát, hogy a társa mindezt megosztja vele. Az asszertív ember képes ennek teret és időt adni.
Minderre mi is képesek lehetünk
Ennek megszerzése nem könnyű feladat, mivel nagyon mélyen gyökerezik a már megszokott és hozzánk nőtt stílusunk. Segíthet, ha kommunikálunk a kommunikációnkról. Kérdezzük meg, hogy mit értett meg a másik. Mondandóm mit váltott ki belőle? Kérjünk visszajelzést, hogyan lehetne jobb a közöttünk lévő kommunikáció! 
Hogyan lehetne még jobb?
J. Gottman amerikai pszichológus azt tanácsolja a pároknak, hogy tartsanak 20 perc szünetet a heves vita közben. Menjenek el külön sétálni, csináljanak valami mást. Mivel ha stresszhelyzetbe kerülünk, nem tudunk kommunikálni. Az emelkedett pulzusszám gátolja a figyelem több szintét. Ilyen alkalmak után vethetik a párok a másik szemére: „nem is figyeltél, meg sem hallottad”. Valóban nem hallotta, mert feszült helyzetben a testünk védekezik, az erőforrásokat átcsoportosítja.
Hogyan lesz a probléma megoldva?
A kérdés inkább az, hogy meg kell-e oldani minden problémát? Előfordul, hogy az asszertivitás sem elég. Gottman tapasztalata, hogy nagy számban szembesülnek a párok megoldhatatlan helyzetekkel. Mégis élhetnek boldogan egymással. Amennyiben képesek elfogadni a helyzetet, nem újra és újra próbálkozni a megoldáson. Ha ezt teszik, akkor még inkább rosszabbul lesznek a sikertelen megoldási kísérletek miatt. Viszont, ha megváltoznak, akkor ugyanez a probléma már más emberrel találkozik, mást vált ki belőlük. Ezzel már együtt is tudnak élni.
Ha valamin nem tudunk változtatni, akkor érdemes elgondolkodni. Nekem kell-e megváltoznom?
Dobrai Zoltán
mentálhigiénés lelkigondozó, családterapeuta-jelölt
