Phenjanba hívták Ferenc pápát

A sajtót percek alatt járta be a hír, miszerint Észak-Korea teljhatalmú vezetője, Kim Dzsong Un hivatalos látogatásra Phenjanba hívta Ferenc pápát. Miközben a diktátor látványos gesztussal üzen a világnak, a keresztények helyzete továbbra is elkeserítő az ázsiai ország elnyomó gépezetében. Háttér.

Kedden a dél-koreai elnöki hivatal közreműködésével szerezhetett tudomást a világ arról, hogy a Koreai-félsziget északi oldalán működő kommunista rezsim vezetője, Kim Dzsong Un hivatalos látogatásra Phenjanba invitálta Ferenc pápát. Mivel a déli elnök, Mun Dzse In a következő hét folyamán, európai látogatása során találkozik a katolikus egyházfővel, személyesen adja át az északi diktátor meghívását. Az MTI a szöuli tájékoztatás alapján arról ír: a phenjani vezető Ferenc pápa áldását és támogatását szeretné kérni a Koreai-félszigeten megteremteni szándékozott béke és stabilitás érdekében, illetve tanácskozni akar vele a Vatikánnal folytatható jövőbeli együttműködésről. 

Kim Dzsong Un lépése – mivel jó okunk van feltételezni, hogy annak oka nem hitbéli pálfordulás – a politikai térben értelmezhető döntés. Az északi rezsim, amely komoly anyagi és erőforráshiánnyal küzd, az elmúlt években egyes lépéseivel tovább szűkítette mozgásterét és még a vele hagyományosan kereskedelmi és politikai kapcsolatot fenntartó Kínától is kezdett elszigetelődni. Noha sokáig úgy tűnt, a koreai helyzet eszkalációhoz vezethet (Magyarországon is indult imamozgalom a helyzet rendeződését remélve), a közelmúlt diplomáciai eseményei reményteljesek voltak. 

Sorra került ugyanis több jelentős találkozó az északi és a déli elnök között, a két ország szimbolikus lépéseket is tett (például kölcsönösen leállították a határon üzemelő, a másik oldalra sugárzó hangszórókat), valamint a nem sokkal ezelőtt még elképzelhetetlen Trump-Dzsong Un-találkozó is megvalósult. Észak-Korea hivatalosan is ígéretet tett nukleáris fegyverkezési programjának leállítására, valamint bejelentette, hogy nemzetközi szakértőket is beenged, hogy a folyamatot ellenőrizhessék. 

Bizakodásra okot adó jelek tehát vitathatatlanul voltak, bár ezek hátterében elemzők szerint az állt, hogy Phenjan kénytelen volt „levegőhöz jutni” és enyhíteni a rá nehezedő nemzetközi nyomáson és gazdasági szankciókon. Az, hogy az országban magától értetődővé váljon a demokratikus berendezkedés és alapvető emberi jogok érvényesülése, még távoli célnak tűnik. A folyamat éppen Kim Dzsong Un hatalmának stabilitását szavatolhatja.

Ferenc pápa meghívása kétségtelenül látványos eleme az új északi politikának. Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy miközben az országot egy személyben irányító diktátor a katolikus egyházfő „áldását kéri a békefolyamatra”, Észak-Koreában ma is az életét kockáztatja az, aki Bibliát tart otthon és könnyen munkatáborba kerülhet, akiről kiderül, hogy rendszeresen imádkozik. Egy, a közelmúltban politikai gesztusként szabadlábra helyezett keresztény úgy nyilatkozott, fogva tartása idején közölték vele: az imádság „államellenes bűncselekmény”. A nemrégiben Washingtonban megrendezett, nagyszabású vallásszabadság-konferencián egy észak-koreai emigráns, Ji Hyeona pedig arról beszélt: 

„nem ülhetünk ölbe tett kézzel és nem nézhetjük tétlenül azt, amit (az észak-koreai rezsimben) csinálnak, mert a közöny a legtragikusabb eszköz, aminek a segítségével embereket ítélnek halálra és sorra ölik meg őket.”

Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma által publikált, a 2017-es esztendő történéseit feldolgozó jelentés szerint számos Észak-Koreán kívül működő civilszervezet számol be arról, hogy a „földalatti” egyházként működő közösségek tagjait letartóztatják, megverik, megkínozzák őket és van, hogy meg is ölik a hitüket felvállalni merő embereket. Az Open Doors idei első félévet feldolgozó adatsorai alapján továbbra is a kommunista diktatúrában jár a legnagyobb veszéllyel kereszténynek lenni. A templomok, imaházak építésének korlátozása, illetve a mindennapi társadalmi élet körülményeinek befolyásolása elérte a 99.8%-ot. A keresztény hívők ellen elkövetett atrocitások aránya pedig 63%. 

Májusban publikált elemzésünkben is rámutattunk: a látványos diplomáciai események önmagukban nem jelentenek pozitív fordulatot az Észak-Koreában élő keresztény közösség szempontjából. Sokkal mélyebb, strukturális átalakításokra és a vallásszabadság garanciáinak kiépítésére van szükség a félsziget északi felén ahhoz, hogy a helyzet megnyugtató irányba haladhasson. 

Természetesen a Ferenc pápának küldött meghívó jó eszköz lehet a szentszéki diplomácia kezében annak érdekében, hogy az ebbe az irányba tett lépéseket sürgesse és megfelelő vállalásokat harcoljon ki. Hátra dőlni azonban még korai lenne…

Észak-Koreáról szóló cikkeinket itt tudja tallózni.