A magyar producer, aki nemet mondott a Disney-nek – Mikulás Ferenc a Vasárnapnak
– A kecskeméti rajzfilmstúdió a rendszerváltás óta folyamatosan sikereket ér el, míg más animációs műhelyek gyakorta csődbe mentek. Mi a Kecskemétfilm sikerének titka?
– Mielőtt bekerültem volna a rajzfilmes szakmába, az előző munkahelyeimen csak autokrata vezetőkkel találkoztam. Olyanokkal, akiknek a beosztottjaival való bánásmódja nagyon nem tetszett. Akkor megfogadtam, ha egyszer olyan munkakörbe kerülök, ahol lesznek beosztottjaim, akkor én egészen másképpen fogom vezetni a közösséget. 1971-ben úgy alakult, hogy egy alkotóközösség élére kerültem a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében. A korábbi elhatározásommal összhangban dolgoztam együtt az évtizedek során a művészkollégáimmal. Amikor elindult a rajzfilmkészítés a stúdióban, akkor az ország különböző pontjairól hívtam a fiatalokat, akik itt váltak felnőtté. Ez volt az első munkahelyük, többnyire művészeti szakközépiskolát végeztek, egy-ketten voltak közülük, akik főiskolai végzettséggel is rendelkeztek. A munkavégzés mellett a barátság, a szerelem, a tanulás egyaránt összekötötte a stúdió dolgozóinak életét. Sokan itt házasodtak meg, és itt alapítottak családot. A stúdió élete a saját életük részévé vált.
– Mi történt a rendszerváltozáskor?
– A rendszerváltozáskor a Pannónia Filmstúdió már leszállóágban volt. Ekkor el kellett döntenünk, hogy mit fogunk csinálni. A Pannóniával együtt megszűnünk, külföldi bérmunkastúdió leszünk, vagy pedig valahogyan önállóan próbálunk meg helytállni. Illetve volt egy olyan lehetőség is, hogy valamelyik külföldi stúdió leányvállalata legyünk, egy szolgáltató stúdió. Megkeresett minket a Disney párizsi stúdiója, hogy átvegye a kecskeméti animációt műhelyt. Munkatársaimmal úgy gondoltuk azonban, hogy így vagy úgy, de próbálunk a saját lábunkra állni, és megvásároltuk az állami vagyonrészt, ami akkor nem volt egy általános dolog. Harmincöt munkatársammal együtt lettünk tulajdonostársak. Még ha kedvező feltételekkel tehettük is ezt meg akkor, elég nagy tehertételt jelentett a számunkra.
– A rendszerváltozáskor sok munkahely megszűnt vagy megingott hazánkban. Ilyen körülmények között nehéz volt nemet mondani a Disney-nek? – Egyáltalán nem. Sokunknak valóban otthona volt stúdió. A kollégákat úgy vettem fel, hogy itt valódi alkotómunkát végezhetnek. Akkor nálunk a népszerű televíziós sorozatok mellett (Magyar népmesék, Vízipók-csodapók, Leó és Fred stb.) művészfilmek is készültek. Ha a Disney stúdiója lettünk volna, akkor nyilvánvalóan egyféle kiszolgáló tevékenységet kellett volna folytatni, semmiképpen sem kreatív alkotótevékenységet. Ez volt az az ok, amiért könnyű volt nemet mondani. Ugyanakkor megvolt a kockázata annak, hogy önállóan, kellő állami megrendelés hiányában működésképtelenné válunk.
– Mi jelentette ebben a helyzetben kiutat? – A rendszerváltozáskor nagyon rossz anyagi helyzetben voltunk, a Pannónia Filmstúdiótól nem kaptunk munkát, így külföld felé kellett fordulnom munka miatt. Így jutottunk megrendelésekhez és koprodukciós együttműködésekhez. Rákényszerültünk arra is, hogy az alkalmazott technológiában fejlődjünk, így hamarosan a legkorszerűbb eszközök álltak a rendelkezésünkre. A Pannónia nem lépte meg ezt, és meglátásom szerint ezért is ment csődbe. Azzal, hogy mi a külföldiek számára dolgoztunk és a legkorszerűbb hardware-eket és software-eket használtuk, versenyképesek tudtunk maradni. Tudtam, hogy komolyt hátrány jelent az, hogy Kecskeméten vagyunk és nem a fővárosban. Ezért plusztevékenységeket építettem be a stúdió működésébe: egyrészt kitaláltam a nemzetközi ösztöndíjrendszert Soros György támogatásából, ami azt jelentette, hogy a világ különböző helyeiről fogadtunk fiatalokat néhány hónapra, alkotó munkára. Cserébe azt kértem, hogy tőlünk is mehessenek hozzájuk tanulni a munkatársaim. Nagy lehetőséget jelentett ez akkor, hogy a kollégák külföldre tudtak menni, és megismerhették a szakma külföldi képviselőit. Izlandra, Németországba, Franciaországba, Svédországba juthattunsk így el. A külföldi ösztöndíjasainktól mindig azt kértem, hogy mutassák be a saját nemzeti animációs filmjeiket, így egy nemzetközi kitekintésünk lett a szakma trendjeire. A másik ilyen kapcsolatunk a nemzetközi animációs világgal az volt, hogy kitaláltam a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált, többek között azzal a céllal, hogy ha mi nagy létszámmal nem tudunk külföldi fesztiválokra utazni, akkor hozzuk ide Kecskemétre a világ legjobb animációs filmjeit és azok készítőit. Ennek kettős haszna is volt, egyrészt a munkatársaink látták, hogy mi történik a világban, másrészt ennek lett egy anyagi haszna is, hiszen a meghívott filmrendezők megismerték a munkáinkat és a stúdiónkat. Így folyamatosan szélesedett a külföldi ismertségünk. A kapcsolatok révén számos külföldi megbízást is kaptunk, melyek nagyon fontosak voltak a stúdió életben maradásában.
– A stúdió első percétől közel ötven éve igazgatja a kecskeméti műhelyt. Hogyan maradtak sikeresek és versenyképesek az elmúlt évtizedekben?
– Az elmúlt 48 évünkre jellemző, hogy mindig sajátunknak éreztük a stúdiót, és megmaradásunk is ennek köszönhető. Mindig hosszú távon gondolkodtunk. Annak idején a Magyar Televízióval úgy kötöttem meg a szerződést, hogy nem kellett az egész gyártási költséget megfizetniük, de cserébe a külföldi értékesítési jogot kértem. Az idő bebizonyította, hogy érdemes volt így tervezni. Például a Magyar népmesék sorozatban száz epizódot készítettünk, aminek nem csak a külföldi, hanem a magyar értékesítési joga is nálunk van. Azóta számos külföldi ország megvásárolta a sorozatot, néhány éve pedig feltettük az epizódokat a világhálóra is.
Eddig 170 országból 98 millióan tekintették meg a meséket.
A Magyar népmeséknek elkészítettük az angol szinkronos változatát is. Érdekes módon Távol-Keleten lett nagyon népszerű. Az elmúlt napokban Indiából, Koreából, Vietnamból kaptunk megkereséseket, ahol már szinkronizálják is az epizódokat. Mindezek azt mutatják, hogy érdemes volt hosszabb távban gondolkodni, és nem azonnal elkölteni a Magyar Televízió által kifizetett gyártási költséget. Olykor le is kellett mondani a bevételek egy részéről, hogy aztán később a munka meghozhassa gyümölcsét. A külföldi kapcsolatépítésben eljutottunk oda, hogy mára a karakteranimációban meglehetősen markáns nevünk van a szakmában. A három utolsói egész estés filmünket, amelyekben dolgoztunk, Oscar-díjra nominálták. Az írek kerestek meg azzal a Magyar népmesék sorozat után, a Kells titka című filmjükben dolgozzunk, majd ők javasoltak minket a spanyoloknak és a franciáknak egy-egy produkcióhoz. Tavaly fejeztük be a Medveinvázió Szicíliában című filmet, ami idén ősszel került a mozikba. Úgy gondolom, hogy ezek a munkák is öregbítik a kecskeméti stúdió hírnevét.
– A régi pannóniások hogyan tekintenek a Kecskemétfilmre? – Személyenként változik ez. Van, aki talán féltékeny, de a többségük örül a sikereinknek, mert, mint egykori leányvállalat, mi visszük tovább a Pannónia Filmstúdió szellemiségét. Azt lehet mondani, hogy jelenleg a nemzeti animációs filmgyártás műhelye vagyunk. Filmtermésünkben a Regöléstől a Toldiig, olyan magyar irodalmi remekműveket adaptáltunk (például Weörös, Pilinszky, Kányádi verseit), ami ezt az állítást támasztja alá.
Mindig fontosnak éreztük a nemzeti kulturális értékek megjelenítését.
A Magyar népmesék után most a Cigánymesék című sorozatot készítjük – ezzel felvállalva egy társadalmi probléma feldolgozását, ami nem feltétlenül egy filmstúdió feladata. Ha mi csak külföldi bérmunkákat vállalnánk, akkor sokkal többet kereshetnénk, de nem minden csak a pénzről szól ebben a szakmában. Minket senki nem kért, hogy ezeket a nemzeti értékeket felvonultató munkákat csináljuk, így ez a mi önként vállalt kulturális missziónk! Ahhoz, hogy tizenhárom cigány mesét elkészíthessünk, nagyon sok helyre kellett fordulnom támogatásért. Fontosnak érezzük, hogy a többségi társadalom megismerkedjen a romák történeteivel, hogy ne csak általánosítsunk, hanem érzékeljük, hogy vannak olyan kulturális értékeik, amelyek fontosak és összekötnek bennünket. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a filmekkel kapcsolatban sem a kulturális kormányzat, sem a romák részéről nem jött megkeresés.
– A kecskeméti animációs filmek elsősorban irodalmi alkotásokat adaptálnak. Melyek azok a művek, amelyeket még terveznek megfilmesíteni?
– Rengeteg tervünk van még. Évtizedekkel ezelőtt Katona Tamást felkértem egy Kossuth életét bemutató animációs sorozat megírására, de nem sikerült támogatást kapnom a megvalósításra. Amikor a Magyar népmesékkel foglalkoztam, akkor több, a Dunával foglalkozó mese is a kezem ügyébe került. Megkértem Karig Sárát, hogy gyűjtse össze nekem az európai, Dunáról szóló történeteket. Kaptam német, osztrák, cseh, szlovák, román meséket. Ezzel megkerestem a Duna Televíziót, hogy a Magyar népmesék sorozathoz hasonló mesesorozatot szeretnénk készíteni a Dunáról szóló mesékből, de nem érdekelte őket. Korábban a Magyar föld szentjei címmel terveztünk egy sorozatot, Richly Zsolt készített is hozzá nyolc képes forgatókönyvet. Sajnos eddig nem sikerült megvalósítani. Most úgy néz ki, hogy az Árpád-házi szentek sorozatot sikerül elindítanunk, Somogyi Győző grafikai terveivel. A Cigánymesék sorozatot is szeretnénk folytatni. Pozitív példa, hogy 2017 óta rajzoljuk a stúdióban Arany János Toldiját, ami 2020 végére elkészül. A grafikai világa klasszikus, valósághoz közeli stílusú lesz, az animációban is erre törekszünk. A mai közönség számára is érdekes a Toldi, hiszen olyan, mint egy karriertörténet: Toldi Miklós egy rossz helyzetben lévő fiatal, egy tizenéves suhanc, aki saját ereje által lesz sikeres. Arany humorérzéke is nagy segítséget jelent a képi ábrázolásban. Mindezeket Jankovics Marcell, a filmsorozat rendezője ki is használja.
Érdekes és szép film lesz, egy olyan alkotás, ami segítheti a gyerekeknek a megértést,
a magyar irodalomtörténet egyik kiemelkedő alkotása pedig új köntösben, új megfogalmazásban kerül a nézők elé.
Tóth Gábor