1956 októbere: Egy szabad ország reményének napjai

A Magyar Kommunista Párt hatalomra kerülésével végérvényesen megváltozott az ország addigi élete. A Rákosi Mátyás által vezetett diktatúra alapvetően változtatta meg az emberek életét. Az állami terror, a félelem, az agresszió a hétköznapok részévé váltak. Internálások, zárt táborok, kitelepítések, beszolgáltatások és koncepciós perek tízezrei jellemezték az ’50-es éveket.

A kialakult félelemteljes időszakot Nagy Imre minisztersége oldotta fel, aki nem sokkal Sztálin halála után, 1953 júliusában került a Népköztársaság élére. Minisztersége alatt megszüntette a hortobágyi munkatáborokat, a recski internálótábort, valamint a kitelepítettek elhagyhatták a számukra kijelölt kényszerlakhelyet. Enyhítette a beszolgáltatás és a kollektivizálás rendszerén is. Új, emberarcúbb, kevésbé ideológiai színezetű reformpolitikája miatt egyre több összetűzésbe került mind a hazai, mind a szovjet politika vezetőivel. 1955 áprilisában eltávolították posztjáról, ugyanakkor népszerűsége a magyar közéletben töretlen maradt. Nem véletlen, hogy 1956 októberében a magyar nép egyöntetűen Nagy Imrétől várta a politikai élet stabilizációját.

1956. október 22-én a budapesti műegyetemisták 16 pontban foglalták össze a magyar ifjúság követeléseit. Többek között követelték új kormány alakítását Nagy Imre vezetésével, a titkos és több párti választások kiírását, a szólásszabadság visszaállítását, valamint a szovjet csapatok azonnali kivonását az országból. Az egyetemisták kinyilvánították együttérzésüket a lengyel munkástüntetések iránt. A másnapra tervezett demonstrációt végül engedélyezték a hatóságok, így október 23-án megkezdődött a békés tüntetéssorozat. Délután három órakor a tömeg a Bem szoborhoz ment, ahol a Magyar Írók Szövetségének elnöke a szervezet kiadványát ismertette az összegyűlteknek, majd az egyetemisták 16 pontjukat olvasták fel. Végezetül pedig Sinkovich Imre elszavalta a Nemzeti Dalt.

Este hat órakor a Felvonulási téren – az ifjúság 16 pontjának egyik követeléseként – megkezdték a Sztálin-szobor ledöntését. A diktátor hat tonnás  bronzszobrát a tömeg három óra alatt a földre döntötte, és megkezdte annak szétdarabolását.

A Kossuth téren közel kétszázezresre tömeg várta Nagy Imre beszédét. A rögtönzött beszéd óriási csalódást okozott, valamint Gerő Ernő rádióban elhangzott beszéde tovább szította az amúgy is egyre feszültebbé váló kedélyeket. A Kossuth téri tömeg egy része a Magyar Rádióhoz vonult, ahol hosszas tűzharcban sikerült az államvédelmi hatóság embereitől átvenni az épületet. A szabadságharcosoknak sikerült további épületeket is bevenniük, így a Szabad Nép szerkesztőségét, valamint több hírközlési központot. A tüntetők több rendőrőrsre és laktanyába is bementek, ahol kézifegyverekhez jutottak.

Október 25-én a tüntetés ismét az Országház előtt folytatódott, ahol a békésen viselkedő, fegyvertelen tömeget az ávósok sortüze fogadta. A halálos áldozatok száma pontosan nem ismert, de feltevések szerint több mint százan haltak meg az állami terrorcselekmény során. A „véres csütörtök” után a szabadságharc és a forradalom hevülete megváltozott. Október 30-án a szabadságharcosoknak súlyos emberveszteségek mellett sikeresen megostromolták a Köztársaságtéri pártszékházat. A szabadságharcosok október végére átvették a hatalmat a diktatúrát kiszolgáló karhatalmi szervektől. 

A Nagy Imre-kormány november 1-én kilépett a Varsói Szerződésből, így megkezdődhetett a szovjet csapatok kivonása. Ugyanakkor november 4-én, a Szovjetunió 16 hadosztállyal és 2000 harckocsival megszállta Magyarországot. A szabadságharcosok elszánt csoportjait a felfegyverzett szovjet csapatok egy hét alatt megsemmisítették.

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott, aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság

 

angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– a költő, a szamár, s a pásztor –
az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
a Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal.

 

Márai Sándor – Mennyből az angyal (részlet)

A budapesti harcok során több mint kétezren haltak meg, és közel tizenhétezren sebesültek meg. November közepéig közel kétszázezer magyar menekült Ausztrián keresztül nyugatra. Az októberi forradalmat a Kádár János vezette diktatúra megtorlása követte, közel 340 embert végeztek ki, köztük a forradalom miniszterelnökét, Nagy Imrét is.