Szent István király intelmei nekünk is szólnak
Első nagy királyunk fiának, Szent Imre hercegnek ajánlott Intelmek című művében a hitet teszi az első helyre parancsai között: „ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is” – írja fiának a szentéletű uralkodó, aki az egyházat a hit utáni második helyre tette, ezért az egyházi vezetőket különleges becsben tartotta, hiszen „az ő közbenjárásukra törlik el a vétkezők vétkeit”. Csak utánuk emlékezik meg a főemberekről és a vitézekről, akik az ország „védőfalai”.
Az igaz királyi ítéletet együtt hangsúlyozta Szent István a türelem gyakorlásával. Az idegenek befogadására pedig külön buzdította Imrét, mondván, hogy az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ám látnunk kell: a vendégekben és jövevényekben kincset látó uralkodónk nem a rendetlen, integrálódni nem képes bevándorlókról beszélt, hanem a nemzetet gazdagító „bölcsekről”, akiket olyan gyámolítással kell körülvenni, hogy ne is akarjanak innen máshová menni.
Szent István király az öregek tanácsát is értéknek tartotta, a fiakat pedig szüleik követésére buzdította. Az imádság gyakorlása szintén királyi erényként jelenik meg nála. „A folytonos imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás. […] Imádkozz azért is, hogy a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet”.
„A szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz” – szól a tizedik parancs az Intelmekben, amelynek mind a tíz pontja a királyi korona egy-egy alkotóeleme államalapító szent királyunk szerint. Arról a koronáról van szó, amelyet nem nyugatról küldtek a magyarok királyának, de nem is keletről: a keresztségben Vajkból Istvánná lett uralkodó senki másnak nem volt hajlandó vazallusává válni Krisztuson és az ő egyházán kívül.
A bölcs államalapító hitéből ma is megtanulhatjuk, miben áll a keresztény szabadság. A saját korában Szent István király felismerte, hogy az egyház és a kereszténység alá való betagozódással tarthatja meg egyedüli módon nemzetének egységét és szuverenitását, és ezt a szilárd meggyőződését adta tovább fiának, Szent Imrének.
Ugyanis a kereszténység úgy globalista – a kelet és a nyugat globalizációs hatásával ellentétesen –, hogy egyszerre tartja meg a személy egyediségét. Nem olvasztótégely, ahol szakítani kellene minden kulturális és identitásbeli gyökérrel és értékkel.
A kereszténység tiszteli az embert, a személyt, az országot és nemzetet. Isten számára tehát személyesen fontos Magyarország.
– Isten ugyanis úgy szerette a világot, hogy minden egyes emberért meghalt a kereszten. Jézus Krisztus pedig, mint a jó pásztor, otthagyja a kilencvenkilencet, hogy az egy elveszett keresésére induljon. Láthatjuk tehát, hogy
a globalizáció alapvetően nem idegen a kereszténységtől, de a mai globalizáció nem ezen az alapon nyugszik, megromlott
– vélekedik Henri Boulad jezsuita atya, amikor a globalizmust veti össze a kereszténységgel.
Nagy uralkodónk tehát ezt a keresztény alapon létrejövő globalizációt választotta országa megtartására és megalapozására. Olyannyira komoly döntése volt ez, hogy élete és uralkodása végéhez közeledve Magyarországot felajánlotta a Nagyboldogasszonynak, és ez a tette közjogi értelemben is egyedülálló volt, amelynek méltatlanul nem emlegetett és nem eléggé tisztelt öröksége minden magyaré ma is.
Nem véletlen tehát, hogy az Intelmek 10 parancsa úgy képezi az uralkodói koronának 10 biztos pontját, hogy annak minden részletét az Istenbe vetett mély hit ötvözi egybe. Szent István király intelmei nekünk is szólnak. Talán úgy érezhetjük, hogy jobban, mint bármikor korábban.
