Fiú-e vagy lány?
Vitéz Ferenc a Magyar Hírlap oldalán megjelent írásában töprengését adja elő, vajon mit is jelenthetnek az LMBTQ betűk, és a szivárvány színeinek kezdőbetűivel egyáltalán melyik passzol? Miután jelzi kutatásának sikertelenségét, feltöri a betűkódot, megnevezve a mögötte álló öt nemi jelleget: Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű és Queer. Az utóbbiról elmondja, hogy az a „megszokottól eltérő nemi identitású”. Tehát az, aki még a megszokott (?) leszbikus, meleg stb. csoportokban sem találja meg önmagát – ironizál a szerző.
A hetvenes években a szexuális másság ugyanolyan tabutéma volt nálunk, mint az alkoholizmus és a kábítószer-fogyasztás, ma viszont már az a feltűnő, ha egy nap nem szól hír róluk – mutat rá Vitéz Ferenc.
Azt sem lehet egyértelműen elmondani, hogy a géniuszok a „másság” mögött húzódnának meg. A cikk szerzője Umberto Ecora hivatkozva kifejti, hogy korábban létezett a védtelen nyomorékot kifigurázó komikus alakja, ám az napjainkra eltűnik, és lesz helyette maga a nyomorékságával hivalkodó nyomorék, aki önként jelentkezik a nyilvánosság előtt.
Vitéz Ferenc szerint a fertőzöttek akár divatból is továbbfertőzhetik az amúgy is immunitását veszítő társadalmat. Büszkeségük mögött sokkal inkább arrogancia áll, mintsem önmaguk vállalása. Persze nem várhatunk sokat attól a személytől, aki magáról azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány.
A cikk szerzője kifejti, mindaddig képes kellő toleranciával kezelni a szexuális másságot, amíg az megmarad a magánszférában.
