Az egyháznak is van édesanyja – neki pedig emléknapja


Hirdetés

Máriát a nemrég szentté avatott VI. Pál pápa 1964-ben mondott egyik prédikációja óta szólítjuk az Egyház Anyjának. Mire alapozva jelenti ki a katolikus egyház, hogy a Jézus Krisztust világra hozó fiatal asszony a pünkösdkor megszülető egyháznak is az édesanyja?

Az Apostolok Cselekedeteinek könyve egyértelműen arra utal, hogy az apostolok közösségéből nem hiányozhatott a megváltó édesanyja sem: „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és (unoka)testvéreivel együtt” (ApCsel 1,14).

Már a Genezisben olvasható a jövendölés egy asszonyról és az ő ivadékáról, aki eltiporja a kígyó képében csábító sátán fejét. A Biblia több értelmezési rétegben megnyilvánuló igazsága miatt ez a jövendölés értendő a Krisztus keresztáldozata körül megszületendő egyházra, a közösségre, de konkrétan arra az asszonyra is, aki a Messiást hordozta a szíve alatt.

Ugyanez a kettős értelem tűnik fel a Jelenések könyvének asszonyi alakjában, akinek lába alatt a Hold, a feje felett – az Izrael törzseire és az apostolokra utaló – tizenkét csillagból álló korona látható.

A János evangéliumában olvasható golgotai jelenet egyértelművé teszi Mária egyházban betöltött feladatát és pozícióját. Annak idején Gábor angyal ígérete szerint a Szentlélek töltötte el, „borította be árnyékával” a fiatal názáreti lányt, aki végül Dávid városában, Betlehemben szülte meg a Krisztust, akit Jézusnak nevezett el. Amikor ugyanis a kicsi Jézust szülei bemutatták a templomban, Simeon prófétai jövendöléssel előre jelzi, hogy Mária lelkét is tőr járja át. Ezek a szavak éppen a Koponyák-hegyén teljesedtek be. „Jézus keresztje mellett ott állt anyja […]. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: – Asszony, íme, a te fiad! Azután a tanítványhoz szólt: – Íme, a te anyád! Attól az órától fogva a házába fogadta őt a tanítvány”(Jn 19,25-27).

A teológusok rámutatnak, hogy ebben a jelenetben már a születendő egyház képe látható, ahol jelen van Mária. Amikor pedig Jézus kileheli a lelkét, akkor ezt a lélek szót a szellemre, a Szentlélekre utaló ‘ruah’ héber szóval fejezi ki az evangélium szövege. A betlehemi születéssel való párhuzam tehát világosan felfedezhető: jelen van a Jézustól megígért Szentlélek, a Vigasztaló, a szeretett tanítvány, az apostol és a szüléssel járó fájdalom is. Megszületik a pünkösdi egyház előképe – kicsiben.

A tarpai, korábban katolikus, ma református templom falának freskója (részlet)

Tehát Ferenc pápa arra irányuló elhatározása, hogy Pünkösdhöz kapcsolódóan, annak másnapján ünnepeljük az Egyház Anyját, létező bibliai alapokra támaszkodik. Szolgálata során a katolikus egyházfő nem véletlenül utalt az Egyház Anyjának másik jellemvonására, amelyet annak idején, németországi tanulmányai során fedezett fel: Mária, a „Csomóoldó Boldogasszony”.

Ahogyan Mária a Szentlélekre való nyitottságával, csöndes életével tanúskodó jelenléte segítette a Pünkösdkor dinamikusan induló, fiatal apostoli közösséget, hogy megküzdhessen a felmerülő problémákkal, és az eldöntendő, bonyolultnak tűnő kérdésekben helyes döntést tudjon hozni – ugyanígy az egyház ma is kéri Mária segítségét, hogy mint jó édesanya segítsen kibogozni a mind jobban megkeményedő nehézségek csomóit.

Kiemelt kép: Szűz Mária kegyszobor a pásztói Szentlélek-templomban. MTI Fotó: Komka Péter

Forrás: Új Ember Kiadó


Hirdetés

'Fel a tetejéhez' gomb