Valóság vagy amit akartok
Lelkiismeretünket vizsgálva tehát számos körülményt kell figyelembe vennünk, és csak hosszas, tárgyilagos vizsgálat eredményeként állapíthatjuk meg, hogy sikerült-e az isteni parancsoknak megfelelő ideálok szerint cselekednünk, vagy elmaradtunk-e azoktól, azaz bűnt követtünk-e el.
A huszadik században azonban uralomra jutottak olyan politikai rendszerek, amelyek nem a konkrét valóságot vizsgálják, és hasonlítják össze azt a normákkal, hanem elvont, íróasztal mellett kiagyalt teóriákból kiindulva igyekeznek erőszakot elkövetni a valósággal szemben. Ezeket az ideológiákat az elmélet érdekli, nem nagyon törődnek azzal, hogy a valóságra az elméletek alkalmazhatóak-e avagy sem.
W. V. Quine, a Harvard egyetem kiváló filozófusa írta, hogy mindannyian egy (logikai) elmélet alapján vizsgáljuk kutatásaink tárgyát, de eközben nem vesszük észre, hogy a választott elmélet kinyitja a szemünket bizonyos tényekre, de vakká tesz minket másokra.
A huszadik század (máig tovább élő) elméletei is kinyitják híveik szemét bizonyos tényekre, de vakká teszik őket másokra.
Ezért van az, hogy a keresztény szellemű politikusok a tények vizsgálatából és elemzéséből levont következtetéseikkel sokkal közelebb kerülnek a valóság megismeréséhez, mint az elméleteik által elvakított baloldali és liberális politikusok. A konzervatív politikusok ezért hajlamosak inkább a valós problémákat megoldani, míg a baloldaliak és a liberálisok a társadalmat akarják elméleteik keretei közé begyömöszölni. Bármi legyen is az ára.
Maróth Miklós
