Kis távolság, nagy különbség: a Hajógyári-szigeten majálisozott a Jobbik és a Mi Hazánk
Családbarát programként hirdette meg első majálisát a Mi Hazánk, s ha már így tettek, mi is családdal, babakocsival vágtunk neki, hogy megközelítsük a csúszdapark mellé hirdetett (eleve okos helyszínválasztás) rendezvényt. A délelőtti órákban meglepően sokan élvezték itt a napsütést, a politikai üzeneteket közvetíteni hivatott sátor zsúfolásig telt, a vásárfia szépen fogyott, a gyerekekkel érkező családok pedig hosszú sorokban álltak kisvonatozni, pónilovagolni, kézműveskedni.
Érkezésünkkor Gaudi-Nagy Tamás éppen arról beszél, jelentős reformra van szükség az Európai Unió intézményrendszerében. Szerinte igazi hazafiaknak kell ott dolgozniuk, akiket szigorúan ellenőriz a közvélemény.
Azt fejtegeti, hogy május végén a nemzeti-szuverenista erők előretörése jelenthet reményt a kontinensnek, akik szembe mernek szállni a liberális dogmákkal.
A szervezők előre gondoltak azokra, akiket a hét közepi munkaszüneti napon kevésbé pezsdít fel a kampány, így a sátorban elhangzó gondolatokat minden irányba hangszórókkal közvetítették. Így Volner János megállapítását már akkor halljuk, amikor sorban állunk a vonathoz. Szerinte
Vona Gáborék szűk látókörűek voltak, amikor nem támogatták teljes mellszélességgel a határkerítés felépítését és nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy az a lehető leghamarabb elkészüljön.
Mint a párt országgyűlési képviselői hangsúlyozzák, nemzeti érzelmű ember nem lehet bevándorláspárti, a migráció ugyanis felforgatja a kontinens rendjét, és rombolja a társadalom önvédelmi reflexeit. Dúró Dóra azt hangsúlyozza, hogy a Mi Hazánk bevándorlásellenes párt, s mára a nemzeti radikalizmus eszméjét már csak ők őrzik. Nyilván úgy gondolta, szövetségeseikkel együtt, mert a majális szélén sátrat kapott a MIÉP is. Aktivistájuk lelkesen magyarázza, hogy meg kell erősíteni a magyar családokat, támogatni kell a keresztény kultúrát, nemzetépítő államra és összmagyar egységre van szükség. Ismerős gondolatok…
Szerecsenmosdatás 2.0
Lassan átsétálunk a Jobbik rendezvényére, ahol első ránézésre jóval kevesebben vannak, és egy kicsit drágább a lángos. Itt fele akkora sátorban zajlik a politikai eszmecsere, nincs jó hangosítás, be kell mennünk, hogy halljuk, mi történik. A meghívott jobbikos megmondóemberek éppen azt ecsetelik, fogalmuk sincs, mire gondolhatott Bangóné Borbély Ildikó (még mindig nem mondott le – a szerk.), amikor jókorát patkányozott az ATV-ben. Meg is szavaztatják a közönséget, egyik felük szerint a kormánypárti vezetőket illette a jelzővel, a hallgatóság másik része pontosabban értette a megszólalást, s ezt ki is fejezi. Velük szavaz Ambrózy Áron is, a Pesti Srácok újságírója, aki hozzánk hasonlóan nevet, amikor a színpadon megállapítják, „továbbra sem tudjuk, mire gondolt” a szocialista politikus. Talán ő is arra jut, amire mi:
néhány éve elképzelhetetlen lett volna, hogy a Jobbik rendezvényén az MSZP politikusát mentegessék nagyüzemben.
Feltűnik a párt néhány vezetője is. Beszédes, hogy míg a szomszédban Novák Elődöt olyan kétszáz méteren keresztül figyeltük közlekedni, s ötöt nem tudott lépni úgy, hogy valaki ne menjen oda köszönni hozzá, ideát Sneider Tamás pártelnök egyedül sétálgat a gyerekkoncert és a kampánysátor között. Gyöngyösi Márton néhány söröző vendéggel beszélget, Z. Kárpát Dániel pedig hosszan tárgyalja ki a világ dolgait három-négy szimpatizánssal.
Visszafelé sétálva a Mi Hazánk rendezvényébe hallgatunk bele ismét. Toroczkai László pártelnök épp azt fejtegeti, hogy a liberális elitet le kell váltani Európában, mert veszélyezteti a civilizációnkat. Nem szabad engedni a gender-diktátumnak sem, mondja. Fontosabb téma, mint Bangóné, az biztos…