Helytállás a legvégsőkig: II. János Pál utolsó húsvétja

II. János Pál élete utolsó éveiben idős korából kifolyólag egyre nehezebben tudta ellátni feladatait, azonban míg ereje engedte, igyekezett legjobb tudása szerint helytállni. Ezekben az években a pápa már járni is alig tudott.

2005 húsvét vasárnapján II. János Pál saját dolgozószobájában, egy kerekesszékben ülve vett részt az ünnepi szertartáson, majd amikor megjelent az erkélyen, a tömeg óriási üdvrivalgással és tapsviharral köszöntötte.

Ami ezután következett, az alighanem mindenkit meglepett. II. János Pál megpróbálta elmondani a pápai áldást, mivel azonban betegsége miatt ekkora már a tüdejében egy csövet helyeztek el az orvosok, nem tudott szólni a tömeghez. Végül a kereszt jelét a levegőbe rajzolva áldotta meg a téren állókat, akik hálájukat kifejezendő folyamatosan éljenezték.

A 2005-ös húsvéti ceremónia azért is volt egyedi és megható pillanat, mert a jelenlévők megtapasztalhatták a húsvét lényegét. Saját szemükkel láthatták, hogy a pápa szenvedése miként egyesült Krisztus szenvedésével. S pontosan tudták és érezték, hogy e két szenvedés közös nevezőjeként jelen van a feltámadásba vetett hit és remény is, amelyek a Szentatya számára elviselhetővé teszik a betegségéből fakadó kínokat.  

II. János Pál létének ez a momentuma hiteles képet fest egész életéről; híven tükrözi, mennyire komolyan vette egyházfői szolgálatát. Helytállásával, jóságával, alázatával időtálló és követendő példát mutatott és mutat minden keresztény embernek.