Idén is megrendezték hazánk legjelentősebb folklórfesztiválját
Az idei programon is számtalan hagyományőrző népművész, rengeteg néptáncegyüttes, és zeneiskolás képviseltette magát és mutatta be a a Kárpát-medencei és moldvai magyarság, valamint a hazai nemzetiségek népi hagyományait az érdeklődőknek.
A tánc(ház) kezdete
A táncház eredetileg a mezőségi Szék településről (mai Románia) származik, ahol a helyi fiatalok gyakran szerveztek táncos, zenés összejöveteleket, a találkozók helyszínéül pedig az általuk hosszabb időre kibérelt parasztházak szobái szolgáltak.
Az első táncház 1972. május 6-án, Martin György etnográfus, később pedig Tímár Sándor és Foltin Jolán koreográfusok kezdeményezésére indultak Budapesten. A kezdeményezés már a kezdettektől nagy siker volt, így a szervezők az eredetileg zártkörűre tervezett szakmai program kapuit kitárták a széles publikumnak is. Néhány év alatt aztán rendszeressé váltak a táncház programok a fővárosban és több nagyvárosban egyaránt. A kezdeményezés néhány év alatt a fiatalság jelentős részét megszólító országos mozgalommá duzzadt.
Népszerűsége egyrészt abból fakadt, hogy abban az időben a kikapcsolódás e formája újszerűnek hatott, másrészt az akkori kommunista rendszerrel szembehelyezkedő ellen- és szubkultúrális jellege is komoly szerepet játszott abban, hogy nagyszámú fiatal választotta a kikapcsolódásnak ezt a formáját. Fontos továbbá, hogy a határon túli magyarság életében a táncház mozgalom a kisebbségi létből eredően, egy még jelentősebb identitáshordozó szereppel bírt.
A növekvő népszerűség eredményeképpen a ’80-as évektől egyre elterjedtebbé váltak a táncházak, elkezdődött a mozgalom intézményesülése. Több egyesület jött létre, amik még tovább népszerűsítették ezeket a táncos, zenés tevékenységeket. 1982. március 28-án történt talán a legnagyobb előrlépés, hiszen a Budapest Sportcsarnokban megrendezték az I. Táncháztalálkozót.
Erdélyben már a ’70-es évek végén megtartották az első Magyar Táncháztalálkozót, amelyre a táncházas zenekarok mellett az arrafelé még nagy számban élő parasztzenészeket és -énekeseket is meghívták. Így nem volt kérdés, hogy Budapesten is meg kell rendezni a mozgalom saját országos fórumát.
Az anekdota szerint az I. Táncháztalálkozó megszervezésében Turbéky Dénes játszott kulcsszerepet, aki Romhányi Lászlóval közösen felkereste Halmos Bélát, a táncház mozgalom egyik atyját. A találkozó során aztán megállapodtak abban, hogy ha az erdélyieknek sikerült táncháztalálkozót szervezniük, akkor itthon is lennie kell ilyen rendezvénynek. Romhányi egyébként jól ismerte az MSZMP Központi Bizottságának akkori titkárát, így sikerült elérnie, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál zárásaként, állami finanszírozásban rendezzék meg. 
Idén is számos program várta a látogatókat
Az április 5-7. között tartott rendezvény keretében élő zenére tanulhatták, az érdeklődök a külöféle néptáncokat, gyerekek szórakoztatására pedig ott volt a tini táncház, kézműves foglalkozások és játéktanítás. Az esti gála után pedig a küzdőtéren zajló táncház a javából tette teljessé a szombati programot.
A vasárnapi programot interaktív foglalkozások, mese- és bábelőadások, népzenei és néptáncbemutatók, valamint a felnőtteknek szóló ínyenc táncház egészítette ki. Mindkét nap délutánján kamaratermi népzenei koncertek is várták a közönséget. Az esti gálán Szalonna és Bandája, valamint a Cimbaliband lépett színpadra Danics Dórával, majd a rendezvényre készült Mindenki tánca című nagyszabású produkciót tekinthette meg a közönség. A népművészeti kirakodóvásár mellett fotókiállítások, könyv- és CD-bemutatók, és filmvetítések is tovább színesítették a programot.
