Hány Seszták Miklós kell a káoszkormányzás elfedéséhez?
Pörög az elszámoltatás, lobog a tisztítótűz – és addig sem a lényegről beszélünk.

A magyar és a világsajtót is bejárták azok a múlt heti képsorok, amelyeken 6,5 milliárd forintnyi készpénz látható és amelyet több helyszínen – egy részét az erdőben, a fölbe elásva – találtak meg a hatóságok a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszterhez köthető büntetőügyben. Mivel az elmúlt években már nem hír-, hanem narratíva versenyt látunk, a képek pillanatok alatt úgy ivódtak be a közös társadalmi emlékezetbe, hogy „megtalálták azt a pénzt, amit Seszták elásott”.
Rájátszott erre a miniszterelnök is, aki Unger Anna NVVH elnök cáfolata ellenére tartja magát ahhoz, hogy ez a KDNP-s politikus pénze.
Hiába mondta ugyanis a tiszás ÁVH vezetője, hogy nem tudják, kinek a pénzéről van szó, sőt, azt sem erősítette meg, hogy az ingatlanoknak, ahol ezt megtalálták, közük lenne Sesztákhoz, Magyar Péter továbbra is tartja magát ahhoz a még múlt pénteken felépített narratívához, amely szerint ez a volt miniszter pénze, és emiatt nemcsak neki, hanem a teljes Fidesz–KDNP-frakciónak távoznia kellene. Magyar Péter tehát még magasabb fokozatba kapcsolta az abszolút filmszínházat, hiszen most már a valóság sem érdekli. Féligazságokból, igazságcsírákból és elsőre semmitmondó képsorokból kreál olyan történeteket, amelyekről ő sem tudja pontosan, hogy igazak vagy sem.
Ezzel persze nem állítom, hogy Seszták Miklós ártatlan, de hogy bűnös-e és elásott-e saját kezével 6,5 milliárd forintot az erdőben, azt a nyomozóknak és a bíróságnak kell kiderítenie. Amíg ugyanis ez nem bizonyosodik be, addig őt is megilleti az ártatlanság vélelme, ami nem egy politikai, hanem egy jogi fogalom. Nem véletlenül. Pontosan azért, hogy külön lehessen a kettőt választani, és a politika ne telepedhessen rá a jogra úgy, ahogyan azt most megteszi. Persze a korábbi kormánypártokon ez sem segít.
A Fidesz–KDNP számára az abszolút filmszínház jelenlegi keretei között katasztrófával érnek fel ezek a képsorok.
Az emberek többsége ugyanis nem kíváncsi az árnyalatokra és megelégszik azzal, hogy megtalálták Seszták erdőben eldugott pénzét. Magyar Péter pedig ahelyett, hogy felelősen viselkedő miniszterelnök módjára árnyalná a képet, hűtené a kedélyeket és arról beszélne, hogy veszélyes, ha a társadalom ennyi alapján ítél, inkább még rá is tesz egy lapáttal, és nap, mint nap jó sok olajat locsol a tisztítótűzre. Persze ezt sem véletlenül teszi. A legutóbbi, a Tisza erősödését mérő felmérések azt mutatják ugyanis, hogy erre van most igény.
A társadalom jó része vért és bosszút kíván. Magyar Péter pedig ezt most megadja nekik – ha már béremeléssel, munkahelyekkel vagy épp alacsony üzemanyagárakkal nem tud szolgálni.
Kormányzás ugyanis továbbra sincs. Jön a válság, és nem látszik olyan program, amellyel be lehetne indítani a gazdaságot, jön a tél, és épp leválni készülünk az orosz energiáról. Jön a 2027-es költségvetés, amellyel sok honfitársunk rosszabbul jár. De amíg itt vannak az elásott milliárdok, a parlamenti cirkusz, a grimaszok, az odaszólások, addig ez nem érdekel senkit. És most úgy tűnik, ez még jó sokáig így lesz. Akkor is, ha tisztítótűzzel nem lehet fűteni és akkor is, ha az országházi ordibálástól senki nem kapja vissza az elvesztett munkahelyét. Amíg lesznek valós, vélt vagy kreált ügyek, amelyek muníciót adnak a filmszínháznak, addig nem számítanak a gazdasági kérdések. Hogy mi lesz utána? Hogy mi lesz, ha már mindenkit elszámoltattak? Arra ma még senki nem gondol. Vagy ha igen, az egyből fideszes bélyeget kap. Még akkor is, ha csak aggódik az országért. Olyan ez, mint egy átmulatott éjszaka. Közben nem foglalkozunk azzal, hogy mi lesz másnap, ébredés után meg már bánjuk, hogy annyit ittunk. A társadalom jó része még mulat, hiszen még az éjfél sem jött el. De minden egyes perccel közelebb kerülünk a másnaphoz, amikor sokan bánni fogják a korábbi döntésüket.
Vezetőkép: Magyar Péter miniszterelnök napirend előtt szólal fel az Országgyűlés rendkívüli ülésén 2026. november 16-án. Fotó: MTI/Purger Tamás





