Kanadában már az eutanáziát bevezető és pártoló hangok is aggódnak a liberális szabályozás miatt
Érdekes írást osztott meg Facebook-oldalán Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Háza igazgatója. Mivel ő maga kanadai állampolgár is, így a Kanadával kapcsolatos hírek számára különösen jelentősek. Az általa idézett The New York Times publicisztika pedig mindannyiunkat elgondolkodtat: mi történik egy országban, ahol kinyílik Pandora szelencéje, és az eutanáziához való hozzáférés egyre szélesebb körben lesz hozzáférhető?
Röviden összefoglalva: maga a cikk szerzői is ott voltak, bábáskodtak amikor a kanadai eutanázia-törvény zöld utat kapott. Gary Rodin és Madeline Li, a Torontói Egyetem pszichiátriaprofesszorai azonban mára aggódnak azért, mert a program eredeti célja – hogy enyhítsenek azok szenvedésén, akiknél „ésszerűen előre látható” módon amúgy is bekövetkezett volna a természetes halál – elveszni látszik.
Amióta ugyanis 2021-ben a parlament eltörölte az előre látható halálra vonatkozó követelményt, Kanada lett az egyik legmegengedőbb a világon: lehetővé téve az asszisztált halált „szinte bármilyen szubjektíven elviselhetetlen, orvosi alapokon nyugvó szenvedés esetén, vagy akár orvosilag megmagyarázatlan fizikai tüneteknél is.”
A szerzők szerint az a szabadság hozzájárulhat ahhoz, hogy
Kanadában a leggyorsabb az asszisztált halál növekedési üteme a világon, amely a legalizálás óta eltelt nyolc évben 16-szorosára nőtt. Az eljárás ma már az ország összes halálesetének több mint 5 százalékát teszi ki.
Az írás arra is kitér, hogy az eljárást támogató aktivisták még most is óvakodnak mindentől, ami nehezíthetné a hozzáférést, vagyis akadályozhatja a beteg autonómiáját a kérdésben. Mivel minden ebbe az irányba mutat – a törvénykezés kialakítása és az orvosok hozzáállása – ez azt okozza, hogy ma már sokkal nagyobb a hangsúly azon, hogy a betegek megkaphassák az eutanáziát, az már kevésbé, hogy egyáltalán meg kellene-e kapniuk.
A szerzők szerint túl sokan esnek át rajta anélkül, hogy lehetőségük lenne alaposan átgondolni a döntést.
„Bizonyos esetekben olyan pácienseket hagynak jóvá, akiket nem kellene. Jelentések láttak napvilágot arról, hogy emberek a szegénység vagy a magány miatt keresik az asszisztált halált.”
Sok rákbetegnél pedig „fennáll a veszélye az elsietésnek, ami megrövidíti a betegek életének egy tartalmas időszakát” – sorolja a cikk a megdöbbentő következményeket.
Vezetőkép: Illusztráció. Kép forrása: Pixabay
