Osztie Zoltán: Magyar Péternek kellene bocsánatot kérnie a pápával szembeni pökhendi szalutálás miatt (videó)

Magyar Péter miniszterelnöknek kellene bocsánatot kérnie – jelentette ki a Vasárnapnak Osztie Zoltán atya, amikor arról kérdeztük, mit gondol arról, hogy a miniszterelnök bocsánatkérésre szólította fel őt, illetve az egyház elhatárolódását követelte a feldebrői szentmisén elhangzottaktól.

A katolikus plébános úgy fogalmazott: Magyar Péter miniszterelnöknek nem kellett volna „pökhendi szalutálással” elköszönnie XIV. Leó pápától, akit Krisztus rendelt az egyház első emberévé, és aki az egész emberiség számára erkölcsi tekintély és igazodási pont. Osztie Zoltán a Vasárnapnak beszélt a vallásszabadság jelentőségéről, az egyház társadalmi szerepvállalásáról, a keresztény értékekről, az Isten–család–haza identitáspillérekről, valamint a genderideológiával kapcsolatos kritikáiról is.

Osztie Zoltán a feldebrői prédikációja után kialakult helyzet kapcsán mindenekelőtt azt hangsúlyozta: számára nem bátorság kérdése, hogy megszólal-e közéleti és erkölcsi kérdésekben. Egyházi küldöttként és tanítóként kötelességének tartja, hogy képviselje a Jézustól származó evangéliumot és az abból fakadó erkölcsi igazságot. A katolikus plébános szerint létezik erkölcsi igazság, amelyből az élet más területeire vonatkozó következtetéseket is le kell vonni. Éppen ezért következetességre van szükség, mert tapasztalata szerint sok ellentmondás a tudás és az információ hiányából, illetve az ok-okozati összefüggések fel nem tárásából ered. Az egyháznak ebben is segítenie kell az embereket, köztük a választópolgárokat, hogy jó döntéseket tudjanak hozni.

Súlyosan megosztott a magyar társadalom

Zoltán atya a magyar társadalom állapotát súlyosan megosztottnak nevezte. Elmondta: a közösségi médiában megjelenő reakciók alapján nagyjából fele-fele arányban vannak azok, akik gyűlölködve a fejét követelik a megszólalásai miatt, illetve azok, akik éppen azt várják az egyháztól, hogy szólaljon meg, képviselje az örök igazságot és az erkölcsi rendet, és ezzel segítse az állampolgárokat a helyes döntések meghozatalában. Kérdésünkre elmondta, hogy a szeptember 26-i feldebrői szentmisén elhangzott beszéd eredeti témája az öregség, illetve az öregkor nehézségeinek és terheinek feldolgozása volt. Egy másik ószövetségi szentírási rész azonban lehetőséget adott arra, hogy a szöveg aktuális társadalmi következtetéseit is megfogalmazza.

Osztie Zoltán lapunknak hangsúlyozta: elsősorban nem a Tisza Párthoz vagy más politikai közösséghez szólt, hanem a keresztényekhez. Ha egy keresztény más értékrend szerint rendezi be az életét, és szembemegy az evangélium igazságával, akkor meghasonlik önmagával.

Kiemelte azt is, hogy amikor tiszásokról, KDNP-sekről, fideszesekről vagy a Mi Hazánk Mozgalomhoz tartozókról beszélünk, nem az egyes emberek felett kell ítéletet mondani. A döntés szabadságát tiszteletben kell tartani. Az értékrendekről, mentalitásokról, döntésekről és ideológiákról azonban lehet és kell is állást foglalni.

A kiengesztelődött társadalmi viszonyokat kívánatosnak tartja, de úgy látja, nem lehet mindenre igent mondani. „Aki mindenkinek akar tetszeni, az végül senkinek sem felel meg” – fogalmazott, hozzátéve: Jézus is olyan jel volt, amelynek sokan ellentmondtak. Ha megjelenik az igazság és a természetfölötti dimenzió egy istentagadó világban, az szükségszerűen ellenállást válthat ki. Ennek példájaként XII. Piusz pápát, Mindszenty József bíborost, Prohászka Ottokárt és Szent II. János Pál pápát említette, akik szerinte történelmet formáltak azzal is, hogy megszólaltak a politikai és társadalmi folyamatokban.

Magyar Péternek kellene bocsánatot kérnie

A feldebrői prédikáció egy részének nyilvánosságra kerülése után az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kérte a megjelent videó eltávolítását, ami meg is történt. A miniszterelnök részéről megfogalmazott egyházi elhatárolódás és bocsánatkérés követelését azonban határozottan visszautasította. Úgy fogalmazott, ennek nincs jogalapja. Ha pedig bocsánatkérésről van szó, akkor Magyar Péternek kellene bocsánatot kérnie azért, ahogyan a pápától elköszönt. Osztie Zoltán ezt „pökhendi szalutálásnak” nevezte, és hangsúlyozta: a pápa nem csupán az anyaszentegyház vezetője és Krisztus által rendelt első ember, hanem az egész emberiség számára igazodási pont és erkölcsi tekintély. A kijelentését ironikusan azzal zárta: „Köszöntöm a protokollfőnökét, ha van ilyen.”

„Világi hatalomnak nincs joga szájkosarat tenni a lelkipásztorokra”

A vallásszabadság kérdésében Osztie Zoltán Tőkés László református püspök szavait is fontosnak tartotta, aki úgy fogalmazott: a világi hatalomnak nincs joga szájkosarat tenni a lelkipásztorokra, és a vallásszabadsághoz az is hozzátartozik, hogy az egyház szolgái akár a tévedés kockázatával is társadalmi és politikai természetű kritikát fogalmazhassanak meg. A katolikus plébános szerint a miniszterelnök azzal, hogy elvárásokat fogalmazott meg, illetve iránymutatást adott volna a Magyar Katolikus Püspöki Karnak és az egyház vezetőinek, sértette ezt az elvet.

Közben fontosnak nevezte az állam és az egyház szétválasztásának demokratikus alapelvét. Mint mondta, az állam és az egyház más hatalmi eszközökkel, de ugyanazt a társadalmat szolgálja. Ezzel szemben tiltakozni kell az ellen, hogy az egyházat és a társadalmat is elválasszák egymástól, és azt várják tőle, hogy zárkózzon be a templom falai mögé. Ezt a gondolatot a szocialista időszak örökségéhez hasonlította, amikor szerinte ugyanez volt az elvárás az egyházzal szemben. Felidézte azt is, hogy Horn Gyula időszakában fiatal szocialistákat küldtek templomokba, hogy adatokat gyűjtsenek a papokról. Osztie Zoltán szerint az egyház társadalmi szerepének korlátozása másodrangú állampolgárként kezeli a keresztényeket, és a vallásszabadság tagadását jelenti.

Az ókori görög „idiotész” kifejezésből kiindulva arról beszélt: a politika eredetileg a polisz, vagyis a közösség ügyeinek intézését jelentette. Ezért nem lehet eltiltani az egyházat attól, hogy saját eszközeivel szolgálja a közösség életét, és a keresztény tanítás alapján álláspontot fogalmazzon meg azokról a kérdésekről, amelyek az egyéni vagy közösségi életet érintik.

Isten, család, haza – „ha ezeket elveszítjük, meghasonlik a társadalom”

Az interjúban az Isten, család és haza hármas identitáspillért megkérdőjelező progresszív liberális törekvések is szóba kerültek. Osztie Zoltán szerint ennek a három pillérnek az elvesztése vagy elutasítása a társadalom meghasonlásához, végső soron pedig összeomláshoz vagy anarchiához vezethet. Az első pillér az Istennel való kapcsolat és a természetfölötti dimenzió. Bíró László püspök gondolatát idézve úgy fogalmazott: az ember élete „keresztszerkezetű”, vagyis nem pusztán horizontális, hanem vertikális dimenziója is van. Ha az embert kizárólag horizontális lényként határozzuk meg, magát az embert tagadjuk meg.

A kereszténység Magyarország ezeréves történetének nem pusztán vallási, hanem kulturális és államszervezeti része is. Szent István az egyházmegyékre építette a világi közigazgatási struktúrát is. A Kárpát-medencében az Orbán-kormány támogatásával felújított mintegy 3800 templomot ezért nem csupán a keresztény közösség értékének, hanem nemzeti kincsnek nevezte.

A második identitáspillér a család. Zoltán atya szerint az emberi személy létezéséhez édesanyára és édesapára van szükség, és két különböző nemű személy kapcsolata szükséges ahhoz, hogy emberi élet létrejöjjön.

„A házasság és a család szentsége elleni támadás az emberiség elleni támadás” – jelentette ki.

A genderideológiát, illetve a homoszexualitásból szerinte felépített propagandát úgy értékelte, mint amely alternatívát próbál állítani a természet által meghatározott házassággal és családdal szemben.

A harmadik pillér a nemzethez való tartozás. Osztie Zoltán szerint a modern világ mobilitása, a repülőjáratok sűrű hálózata és az egyszerűbb utazás átrendezi a korábban magától értetődőnek tekintett hazához, anyanyelvhez és szülőföldhöz való viszonyt. Ugyanakkor az ember közösségi lény, ennek pedig egyik dimenziója a nemzethez tartozás. A három identitáspillér képviseletét az Orbán-kormány politikai programjához kapcsolta. Úgy látja, a jelenlegi kormány politikájának ez már nem sajátossága, és egyházellenes, családellenes és genderideológiai támadásokat lát, valamint azt, hogy a nemzeti életet ideológiai nyomásnak szolgáltatják ki.

Az emberi méltóság védelme az életvédelem kérdéseiben is

Az egyház szerepét az olyan vitatott kérdésekben is fontosnak tartja, mint a szívhangrendelet eltörlése vagy az azonos nemű párok házasságának kérdése. A szívhangrendelet kapcsán nem elsősorban orvosi vagy technikai kérdésként közelítette meg a problémát. Azt hangsúlyozta, hogy az édesanyának joga van megkapni minden olyan szükséges információt, amely alapján az élet mellett jó döntést tud hozni. Ennek megtagadását jogtiprásnak nevezte. Tiltakozott az ellen is, hogy a homoszexuális embereket politikai ideológia eszközeként használják fel. Az azonos nemű kapcsolat „párkapcsolatként” vagy „házasságként” való meghatározását „szórablásnak” nevezte, vagyis egy korábban meghatározott életformához tartozó kifejezés más tartalommal való megtöltésének. Az azonos nemű párok örökbefogadását „pszichológiai nonszensznek” nevezte, és azt kérdezte, miért nem tiltakoznak ez ellen a pszichológusok. Kiemelte az életvédő szervezetek és személyek összefogását is, és az emberi személy méltóságának védelmét nevezte az egyik legfontosabb feladatnak. A II. Vatikáni Zsinat és Benedek pápa gondolatára utalva azt mondta: a legnagyobb akut kérdés maga az ember, vagyis az, hogy mit gondol önmagáról, és milyen tisztelet illeti meg.

Most vált ilyen módon élessé a a keresztény értékek körüli politikai konfliktus

Osztie Zoltán szerint a keresztény értékek körüli politikai konfliktus törésvonalai korábban is léteztek, de most váltak ennyire láthatóvá. Úgy fogalmazott, a kormány tevékenysége nyomán mindenki számára egyértelműbbé vált, ki milyen értékrendhez tartozik. A beszélgetésben élesen bírálta a jelenlegi kormány magatartását. Elemzőre hivatkozva rámutatott, hogy hasonló forgatókönyv zajlott Lengyelországban a Tusk-féle hatalomátvétel után, illetve Szlovákiában is. Ezt egy olyan, háttérhatalom által meghatározott forgatókönyv részeként értékelte, amelynek célja a hagyományosan keresztény társadalmak szétzúzása és egy új európai berendezkedés kialakítása. Ennek akadályát a keresztény társadalomban és az azt képviselő értékrendben látja.

Nem személyekről, hanem ügyekről kellene vitázni

A társadalmi megosztottság feloldására Zoltán atya szerint olyan kiengesztelődött viszonyra van szükség, amelyben tiszteletben tartják a szabadságot, és nem személyekről mondanak ítéletet, hanem ügyekről és értékrendek ütközéséről folytatnak párbeszédet. Úgy látja, amikor elfogynak az érvek, könnyen átveszi a helyüket a személyeskedés és a gyűlölet. A magyar társadalomnak ezért ügyek mentén, érvekkel kellene párbeszédet folytatnia.

Hangsúlyozta: az egyházi közösség ezt nem most kezdte. A választások előtt elindított „Idők jelei” program keretében az Orbán-kormányt is bírálták, vitaanyaguk előzményét pedig Orbán Viktor is átvette. A „Sorskérdések” programban hat témában szakértői munkacsoportok dolgoztak, az eredményeket pedig könyvben is közzéteszik.

A munka során – mondta – vált világossá számukra, hogy a társadalom szélsőséges megosztottsága hosszú távon nem tartható fenn. Ha megszűnik az egymás iránti bizalom, az nemcsak a társadalmat, hanem a családot, a hazát és mindazt veszélyezteti, ami az emberi életet hordozza.  A program mottója ezért a „nemzeti minimum”, amelynek kidolgozásával egy kiengesztelődött társadalom építését szeretnék szolgálni.

„Szívből sajnálom, ha bárkinek fájdalmat okoztam”

Azoknak, akik úgy érezték, hogy a feldebrői beszéd személyesen sértette vagy kirekesztette őket, Osztie Zoltán azt üzente:

„Szívből sajnálom, ha bárkinek személy szerint fájdalmat okoztam, vagy úgy érezné, hogy ez valami kirekesztés volt. Természetesen nem.”

Ezzel együtt továbbra is kötelességének érzi, hogy támogassa azokat, akik az egyház értékrendje és természetfölötti küldetése szerint gondolkodnak. Arra pedig, hogy a történtek után is ugyanígy fog-e megszólalni, egyértelmű választ adott: bármilyen fórumon, médiumban vagy közösségben ugyanazt az értékrendet kívánja képviselni. Elismerte, hogy ő maga is tévedhet, és nem ígérheti azt, hogy minden alkalommal minden szempontot teljes körűen és a lehető legárnyaltabban tud megfogalmazni. Azt azonban vállalja, hogy igyekszik következetesen képviselni az evangéliumi életet és azt az értékrendet, amelyet az emberi boldogság lehetőségi feltételeinek tart.