A gyóntatószék apostola és Krisztus stigmáinak hordozója: Szent Pio atya
Stigmák, gyóntatások, szenvedés és rendkívüli lelki ajándékok – Pietrelcinai Szent Pio alakját számos különleges történet övezi. A kapucinus szerzetes életének középpontjában azonban nem a rendkívüli jelenségek, hanem Krisztus, az Eucharisztia, az imádság és a másokért vállalt szolgálat állt. Szeptember 23-án rá emlékezik a katolikus egyház.
Francesco Forgione 1887-ben született a dél-olaszországi Pietrelcinában. Már fiatalon a szerzetesi élet felé fordult, 1903-ban belépett a kapucinusok közé, ahol a Pio nevet kapta. 1910-ben szentelték pappá, később pedig San Giovanni Rotondóban kezdte meg azt a szolgálatot, amelynek híre messze túllépte a kolostor falait.
Pio atyát hamarosan ezrek keresték fel. Voltak, akik a szentmiséje miatt érkeztek, mások gyónni vagy lelki tanácsért jöttek hozzá. A gyóntatószékben végzett szolgálat élete egyik legfontosabb küldetésévé vált. Nem könnyű, látványos utat kínált azoknak, akik hozzá fordultak, hanem a megtérés komolyságára és az Istennel való kapcsolat rendezésére hívta őket.
Életének középpontjában mindvégig a szentmise és az Eucharisztia állt. Hitét nem csupán szavakkal vallotta meg: egész életét Krisztusnak ajánlotta, szenvedéseit pedig másokért is felajánlotta.
Pio atya neve leginkább a stigmákkal forrt össze. Krisztus szenvedésére emlékeztető sebei először fájdalmas, láthatatlan formában jelentkeztek, később pedig láthatóvá váltak. A stigmákat mintegy ötven éven keresztül, haláláig viselte. Életében számos más rendkívüli jelenségről is beszámoltak, köztük látomásokról és bilokációról (egyszerre több helyen jelenlét).
A rendkívüli eseményeknél azonban talán fontosabb, hogy Pio atya mit kezdett saját szenvedésével. Nem önmagáért kereste a fájdalmat, hanem Krisztus keresztjéhez kapcsolva élte meg azt. Élete arra mutatott rá, hogy a keresztény ember szenvedése sem értelmetlen, ha azt Istennek és mások javára ajánlja fel.
Pio atya a rábízott emberek testi és lelki szenvedéseire is érzékeny volt. San Giovanni Rotondóban az ő kezdeményezésére jött létre a Casa Sollievo della Sofferenza, vagyis a Szenvedés Enyhítésének Háza. A kórház 1956-ban nyílt meg, és azóta is Pio atya egyik legfontosabb örökségének számít.
A kapucinus szerzetes 1968. szeptember 23-án hunyt el. II. János Pál pápa 1999-ben boldoggá, majd 2002-ben szentté avatta. Szent Pio emléknapja így minden évben lehetőség arra, hogy az Egyház ne csupán egy rendkívüli életű szerzetesre emlékezzen, hanem arra az egyszerű, mégis radikális keresztény üzenetre is, amelyet egész életével képviselt: imádságban, megtérésben, az Eucharisztiában és a másokért vállalt szeretetben lehet egészen Krisztushoz tartozni.
Vezetőkép: Szent Pio atya. Forrás: vaticannews.va
