Ungváry Zsolt: Az intézményi önállóság Lannert-i értelmezése

A szuverenitás, a szabad döntés lehetőségének fenntartása elengedhetetlen ahhoz, hogy egyének, intézmények vagy államok a függetlenségüket megőrizhessék. Ennek korlátozása, illetve a korlátozás mértéke lehet vita tárgya; az országok esetében a nemzetközi szerződések, a földrajzi adottságok, a katonai potenciál megköthetik még a szándékukban kifejezetten szuverenista politikusok kezét is. Hát még ha eleve azzal kalkulálnak, hogy ebből valamit óhatatlanul feladnak, vagy egyenesen azzal a megbízatással jutnak mandátumhoz a mögöttük álló erőknek köszönhetően, hogy építsék le a nemzeti szuverenitást, ami idegen érdekcsoportok érvényesülésének gátja lenne.

A személyi szuverenitás is – különösen az európai, illetve nyugati kultúrkörben – a normális élet alapvető követelményei közé tartozik. Itt sem árt azonban tekintettel lenni a többiek biztonságára és érdekeire, mert a teljes szabadság megélése mások rovására mehet. Sokszor azok jelölik ki a határokat, akik maguk szívesen átlépik ezeket. A saját személyiség, identitás megvédése olykor mások személyiségének rombolásával jár, és ez már kényes terep, hogy meddig ildomos elmenni rajta. Az újdonsült kormányfő (már trónörökös korában is, azóta pedig pláne) úgy kommunikált politikusokkal, miniszterekkel, képviselőkkel, újságírókkal, sőt mezei polgárokkal, misére igyekvő idősekkel, mint a kapcaronggyal.

A közélet, a szóhasználat ugyan régóta eldurvult, de hogy gyakorló politikusok így beszéljenek, azt Magyar Péter vezette be, és Facebook-kommandója (amelyre akár miniszterek kinevezésekor vagy visszavonásakor is hallgat) ezt tovább mélyítette.

A biztosítékot csak az veri ki, amikor ezt részben visszakapja, mint most a Parlamentben, Toroczkai László kemény visszaszólásakor. A pontossághoz hozzátartozik, hogy a Mi Hazánk elnöke nem undorító féregnek nevezte a miniszterelnököt – persze el lehet töprengeni rajta, mennyire érdemes még ezen kiakadni azok után, hogy éveken keresztül az előző miniszterelnököt úton-útfélen g.cinek titulálták –, hanem felszólította, hogy ne oldalogjon el a szembesítés elől „undorító féregként”, ami egy – kétségtelenül erős – hasonlat. A Ház elnöke erre rögvest kitiltotta egy hétre az ellenzéki párt frakcióvezetőjét a Parlamentből (csakugyan kényelmesebb ellenzék nélkül törvénykezni), erre aztán rátromfoltak a hiénák, akik – tudjuk, ismerjük az ötvenes évekből őket – legszívesebben mindenhonnan eltávolítanák a nemzeti oldalt, és a Szabad Nép jogutódjának egykori főszerkesztője már az egész közéletből kitiltaná Toroczkait mind a háromszázötvennyolcezer választójával együtt. (Kicsit arra emlékeztetett engem ez az egész ügy, mint amikor az ír focisták nyakánál fogva rángatták, büntetlenül rugdosták Sallai Rolandot, aki erre egyszer visszarúgott, s őt állították ki.)

Végül ott van még az intézményi szuverenitás, amit – különösképpen az oktatás esetében – a Tisza ellenzékből a legfontosabb szabadságjogok közé sorolt. Jóllehet itt is kellenek megkötések, elvégre aligha működne, ha minden iskola az adott tanári kartól és szülői háttértől függően saját tantervet alakítana ki. A konkrét eseteken azonban elbotlik a szabadságvágyók elmélete. Lannert Judit ugyanis – legalábbis az internet tanúsága szerint – kirúgta azt az iskola igazgatót, aki felvett egy olyan pedagógust, aki korábban „érintett volt” gyermekbántalmazási ügyben. Tehát nemcsak a tanárt, hanem az őt alkalmazó igazgatót is. Nem vizsgálódott, nem hallgatott meg senkit (csak a besúgó-feljelentő NoÁr fedőnevű T/3-as ügynök mószeroló üzenetét), hanem élt pallósjogával, és fejezett. Ugyan maga Lannert is elismeri, hogy az illető „adminisztratív szempontból megfelelt”, ez azonban szerinte azt mutatja, hogy „az érvényes erkölcsi bizonyítvány immár nem lesz elegendő egy vezetői döntés meghozatalához”.

Vagyis jog, törvények, előírások helyett a szubjektivitás, de leginkább a Facebook-huszárokhoz való alkalmazkodás és a korlátlan miniszteri hatalom dönt majd ilyen kérdésekben.

A szóban forgó pedagógust két éve gyermekbántalmazás gyanúja miatt függesztették fel igazgatói posztjából, de visszahelyezték, miután a nyomozás bűncselekmény hiánya miatt megszűnt. Fogalmam sincs, mi az ügyben az igazság, de amíg nincs egy másik, ezzel ellentétes bírói döntés, jogállamban ártatlannak illik tekinteni mindenkit. Ettől kezdve ugyanis Lannert Judit (és NoÁr vagy teszem azt Pankotai Lili) szimpátiáján múlik, megtarthatja-e valaki az állását. Ráadásul nagyon oda kell figyelniük az igazgatóknak is, kit vesznek föl, mert hiába felel meg az illető minden törvényes feltételnek, sosem lehet tudni, mikor durran el a miniszter agya.

„Nem keveredhet olyan felnőtt, pedagógus a magyar oktatási rendszerben gyermekek közelébe, aki bármilyen szempontból veszélyt jelenthet számukra”, jelentette ki a miniszter, és hogy ki, milyen világnézet vagy egyéb elfoglaltság jelent veszélyt az ifjúságra, azt a kormány dönti el.

(Vajon jelent-e veszélyt az ifjúságra, annak normális szexuális fejlődésére, ha az oktatás legfőbb vezetője szivárványos profilképpel foglal állást a szexuális devianciák mellett?)

Vezetőkép: Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter. Fotó: MTI/Hegedüs Róbert