A 2800 milliárdos hiányt 8000 milliárdra akarják feltornászni” – Szalai Piroska a Tisza-kormány első száz napjáról

„A Tisza-kormány gazdaságpolitikájának első száz napja már most komoly kérdéseket vet fel – véli Szalai Piroska, a Fidesz országgyűlési képviselője. A politikus szerint miközben a kormány megszorításokkal igyekszik mérsékelni a kiadásokat, több ezermilliárd forintos lyuk keletkezhet a költségvetésben.

Interjúnkban szóba került az államadósság, az uniós források, a multinacionális vállalatok terhei, a családtámogatások, a pedagógusok teljesítménypótléka, a beruházások leállítása, a rezsicsökkentés jövője, valamint a családpolitika is.

Képviselő asszony, mit gondol arról, hogy a Pénzügyminisztérium 7,5 százalékos költségvetési hiánnyal számol, miközben az év végére az államadósság 74,6 százalékról 77,5 százalékra emelkedhet? Az imént az Lannert Judit oktatási miniszter azt mondta, hogy ha nem hozták volna haza az uniós forrásokat, a hiány akár a 8 százalékot is elérhetné.

Ha egyetlen számot kellene megjegyezni, akkor azt érdemes észben tartani, hogy a 74,6 százalékos államadósságot 77,5 százalékra akarják növelni úgy, hogy a Tisza-kormány érdemi pénzszórása még el sem kezdődött. A júliusi államháztartási jelentésben ugyanis még nagyjából olyan folyamatokat látunk, mint korábban Varga Mihály és Nagy Márton idején. Az év elején minden esztendőben magasabb a hiány, hiszen a kiadások előbb jelentkeznek, miközben a GDP és az adóbevételek is alacsonyabbak. Aztán májusban, júniusban és júliusban jelentős adóbevételek érkeznek. Májusban vallanak be sok adót a magánszemélyek és a vállalkozások, júniusban ezek egy részét befizetik, júliusban pedig a negyedéves áfabevallók teljesítik kötelezettségeiket.

Ezért ezek a hónapok jellemzően szufficitesek, vagyis többletet termelnek, ami fokozatosan csökkenti az év elején felhalmozódó hiányt. Most azonban éppen az a különleges helyzet állt elő, hogy ez a folyamat a jelek szerint nem fog bekövetkezni.

Amikor átadtuk a költségvetést, a hiány 4000 milliárd forint alatt volt. A tavaszi és nyári többletbevételek hatására ez körülbelül 2800 milliárd forintra csökkent. Ha viszont a Tisza-kormány év végére 7 százalék feletti hiánnyal és 77,5 százalékos államadóssággal számol, akkor a hiány megközelítheti a 8000 milliárd forintot.

Vagyis a 2800 milliárdos hiányt néhány hónap alatt 8000 milliárd körüli szintre akarják feltornászni.

Ezt vagy elképesztően nagy pocsékolással lehet elérni, vagy úgy, hogy a költségvetésben betervezett bevételek jelentős részét nem szedik be. Harmadik lehetőségként pedig olyan több ezermilliárdos kiadási tételek jelenhetnek meg, amelyekkel az Orbán-kormány költségvetése még nem számolt.

Milyen nagy tételekre gondol?

Jelenleg nagyjából három olyan tételt látok, amely nagyságrendileg magyarázhatná ezt a különbséget. De ezekről csak a kormány kommunikációjából tudunk következtetni, hiszen a részletes költségvetést csak hétfőn kapjuk meg. Az egyik kérdés az uniós források ügye. Azt halljuk, hogy megérkezett 6000 milliárd forint. De ha ez valóban megérkezett, akkor miért kellene ettől ilyen mértékben növekednie a hiánynak? Ha pedig mégsem érkezett meg, vagy év végéig nem érkezik meg, az teljesen más helyzetet jelent. A másik nagy tétel a multinacionális vállalatokra kivetett különadó. Ez éves szinten mintegy 1800 milliárd forint, amelynek jelentős szerepe volt a rezsivédelem finanszírozásában.

Vagyis ebből működött a rezsivédelmi alap?

Pontosan. Többek között a téli, januári kiegészítő rezsitámogatás és a védett árakhoz kapcsolódó támogatások egy része is ezekből a bevételekből volt finanszírozható. Ha azonban a Tisza-kormány kedvezni akar a multinacionális vállalatoknak, előfordulhat, hogy ezt a bevételt nem szedi be olyan mértékben, ahogy azt az Orbán-kormány betervezte. Ez már önmagában komoly összeg.

A harmadik lehetséges tételről pedig jelenleg szinte semmit sem tudunk. Ezen a héten Ursula von der Leyen arról beszélt, hogy az Európai Unió újabb hatalmas pénzügyi támogatást nyújt Ukrajnának. Kérdés, hogy ebből Magyarországnak mennyit kell vállalnia. A korábbi hasonló támogatásokhoz Magyarország nem járult hozzá, mentességet kapott. Most azonban nem tudjuk, mi lesz.

Miközben a költségvetési oldalon bizonytalanság van, a lakosságot érintő megszorítások már elkezdődtek?

Igen. A pedagógusok például szeptembertől már nem kapják meg a teljesítménypótlékot. Ez 33 milliárd forintos tétel.

Közben arról hallunk, hogy gyorsított ütemben fizetnék ki a szén-dioxid-kvótákkal kapcsolatos összegeket is. Ez mekkora kiadást jelenthet?

Több százmilliárd forintról beszélünk, nagyságrendileg 300 milliárd forintról. Ráadásul ez is kapcsolódik a multinacionális vállalatok különadójához. Nehéz nem észrevenni az arányokat: 33 milliárd forintot elveszünk a pedagógusoktól, miközben több százmilliárdot fizetünk ki a másik oldalon. Az iskolakezdési támogatásnál hasonló a helyzet. A korábban tervezett mintegy 70 milliárd helyett 40 milliárd forinttal számolnak, vagyis nagyjából 30 milliárdot takarítanak meg a családokon. Ráadásul a jogosultsági szabályok miatt a két szülős családok jelentős része kiesik. Ha például egy házaspár nevel egy gyermeket, és csak az egyik szülő keres minimálbért, a gyermek akkor sem feltétlenül jogosult a támogatásra.

Nemcsak a nagycsaládosok, az egygyermekes, két szülős családok is kiestek ebből a támogatásból?

Így van. Ezért mondom, hogy olyan megszorításokat látunk, amelyekre korábban nem volt példa. És már olyan hírek is megjelentek, hogy a 13. és 14. havi nyugdíj is csak rászorultsági alapon járna. De felmerül a kérdés: ki számít majd rászorulónak? Ha a rendszer ebbe az irányba megy, könnyen lehet, hogy végül csak egy nagyon szűk kör marad jogosult. A gyógyszerek áfájánál is érdemes pontosan fogalmazni. Nem minden gyógyszer áfáját csökkentették nullára, hanem a vényköteles gyógyszerekét, amelyeknek eleve 5 százalékos volt az áfája. Ráadásul ezek költségének jelentős részét a társadalombiztosítás finanszírozza. Tehát sok apróbb megszorítás már megjelent, de jöhet ennél nagyobb is. A rezsicsökkentés megszüntetése például már egyáltalán nem apró tétel lenne.

Ön szerint a rezsicsökkentés veszélyben van?

Erre utalnak az energiabeszerzés körüli folyamatok. Ilyen strukturálatlanul, ilyen előrelátás nélkül szerintem még soha nem vásároltunk energiát. Ha rosszabb feltételekkel és drágábban vásárolunk energiát, annak előbb-utóbb ára lesz. És ezt végső soron a családok érzik meg. Tehát az egyik oldalon megszorítunk, a másikon pedig nem tudjuk, hogy pontosan hová kerülnek ezek a megtakarítások. Nem arról beszélünk, hogy 30 vagy 33 milliárdot takarítunk meg. Több ezermilliárdos nagyságrendű különbségekről van szó.

Magyar Péter miniszterelnök arról beszélt, hogy a megtakarítás már elérte az 1000 milliárd forintot. Kármán András viszont úgy számolt, hogy reálisan körülbelül 400 milliárd forintot sikerült megtakarítani, amelyből 200 milliárd az elhalasztott beruházásokból származik.

Pontosan. És az igazán nagy probléma az, hogy ezek nem egyszerűen elhalasztott, hanem sok esetben megszüntetett beruházások. Ezek pedig a jövőbeli gazdasági potenciálunkat rombolják.

Nézzük például a Szombathely–Kőszeg, illetve a Szombathely–Körmend közötti gyorsforgalmi úthálózat fejlesztését. Ezeknek a beruházásoknak egy része uniós finanszírozásból valósult volna meg. Vitézy Dávid azt mondta, hogy ezeket nem kell elindítani. Csakhogy arról már nem beszélt, hogy magyar forrásból mikor valósulnának meg. Pedig ezen a térségen már a római korban is jelentős kereskedelmi útvonal haladt keresztül. A nemzetközi kereskedelem a jövőben is észak–déli irányban fog zajlani. A kérdés az, hogy ebben Magyarország, azon belül a nyugati régió részt vesz-e. Ha nem fejlesztjük az infrastruktúrát, könnyen lehet, hogy a kereskedelem egyszerűen elkerül bennünket, és az osztrák–olasz, burgenlandi útvonalakon keresztül zajlik majd. Az sem megoldás, hogy mindent vasútra terelünk. A vasút kiváló személyszállításra, de a nemzetközi közúti árufuvarozást nem lehet egyszerűen kiváltani vele. Hasonló a helyzet Békéscsaba térségében is. Békéscsaba a román és szerb kereskedelem fontos csomópontjává válhatna. Ehelyett ott is gyorsforgalmi úti beruházások maradtak el.

A mohácsi híd fejlesztése is felmerült.

Igen, és ott is az a kérdés, hogy milyen infrastruktúrát építünk. A mohácsi hídhoz kapcsolódó útfejlesztés végül két sávos lehet, miközben a négysávos megoldásra rendelkezésre állt a forrás. Ez megint azt jelenti, hogy egy olyan infrastruktúrát építünk, amely kevésbé alkalmas a jövőbeni kereskedelmi forgalom kiszolgálására. A Balaton északi partján pedig Füredtől Keszthelyig nem lesz villamosítva a vasút. Ez nem pusztán közlekedési kérdés. A Balaton nyugati medencéjében a külföldi turizmusnak különösen nagy szerepe van, tehát a vasúti infrastruktúra fejlesztése közvetlenül hat a turizmus és ezen keresztül a gazdaság teljesítményére is.

Vagyis ön szerint a kormány valóban spórol, csak nem ott, ahol hosszú távon kellene?

Pontosan. Lehet, hogy 200 milliárdot megtakarítanak a közlekedés, az oktatás vagy az egészségügy visszavágásával, de közben a gazdasági potenciálunkat rombolják le. Ez már most látható. A KSH beruházási adataiban is megjelent, és szerintem egyre inkább érezhető lesz a gazdaság dinamikájának elvesztése.

Az augusztus 20-i ünnepségek költségvetését is jelentősen csökkentették. A kormány szerint 17 milliárdról 4 milliárdra. Ez is megtakarításként jelenik meg.

Ez egy kommunikációs szempontból jól használható szám. De nézzük meg, milyen következményei vannak. Szeptember 30-án már meg lehet majd nézni, hogyan alakult augusztusban a külföldiek által Budapesten eltöltött vendégéjszakák száma. Ha a turizmus visszaesik, annak ára van. A kevesebb turista kevesebbet költ a szálláshelyeken, az éttermekben, a cukrászdákban és más szolgáltatásoknál. Tehát lehet, hogy a költségvetés egyik sorában megjelenik 13 milliárd forint megtakarítás, de a gazdaság más pontjain ennek többszöröse is kieshet.

Közben friss hír, hogy augusztusban visszaesett a GKI konjunktúraindexe, és a lakosság, valamint a vállalkozások is pesszimistábban látják a gazdasági kilátásokat. Mit jelez ez ön szerint?

Azt, hogy egyre többen érzik azt, amiről beszélünk. Nemcsak én vagyok felháborodva a kőszegi, békéscsabai vagy balatoni beruházások leállítása miatt. Nemcsak én tartom problémásnak a pedagógusok teljesítménypótlékának megszüntetését vagy azt, hogy bizonyos családokat már nem tekintenek rászorulónak. Egyre több ember találkozik közvetlenül ezekkel a döntésekkel. Ehhez hozzájárult az energiával kapcsolatos bizonytalanság is. Gondoljunk csak Paksra. Amikor a hűtővízcsatornában is jelentősen csökkent a vízszint, a kormány szerintem későn reagált. A magyar mérnökök tudása és felkészültsége megvolt ahhoz, hogy megfelelő műszaki megoldásokat alkalmazzanak.

Ehelyett a lakosságnak és a kis- és középvállalkozásoknak kellett takarékoskodniuk.

Amikor egy kisbolt – akár egy vidéki településen, akár Budapest belvárosában – kikapcsolja a hűtőjét, mert nem tudja, mi lesz az energiával, és emiatt nem tud tejet vagy gyümölcsjoghurtot tartani, az nem pusztán egy technikai kérdés. Az az adott vállalkozás működését és bevételét is érinti. Ezek a tapasztalatok pedig beépülnek az emberek gondolkodásába. Ezért mérhető most már a GKI felméréseiben is az a bizonytalanság, amelyet a családok és a vállalkozások egyre nagyobb része érez.

Végezetül térjünk át a családpolitikára. Az Országgyűlésben Kátai-Németh Vilmos szociális- és családügyi miniszter a gyermekek születésszámának csökkenését, illetve a termékenységi ráta romlását bírálta, és a korábbi kormány családpolitikai intézkedéseit sem tartotta kellően hatékonynak. Ön közbeszólt. Mit mondott?

Azért szóltam közbe, mert nem volt mikrofonom, és szerettem volna reagálni. A miniszter úr ismét arról beszélt, hogy tavaly mennyire jelentősen csökkent a születések száma, és hozzátette, hogy a termékenységi rátánk a 2011-es érték után az egyik legrosszabb. Én erre azt mondtam: a magyar termékenységi ráta még mindig az Európai Unió átlaga fölött van. Természetesen nem örülünk annak, hogy csökken a születések száma. De azt is látni kell, hogy a termékenységi ráta nem olyan mértékben esett vissza, mint amennyire a születésszám. Ennek egyik legfontosabb oka a demográfiai helyzet. A 20–40 év közötti nők száma korábban meghaladta az 1,5 milliót, ma nagyjából 1,1 millió körül van. Ez mintegy 400 ezres különbség. Ilyen mértékű korosztályos létszámcsökkenés mellett szinte lehetetlen ugyanannyi gyermeket világra hozni.

Kátai-Németh Vilmos a kivándorlást is a problémák között említette.

Igen, és itt is fontos a teljes képet látni. Többször elhangzott már, hogy milyen magas a Magyarországról kiköltözők száma. De arról rendszerint kevesebb szó esik, hogy közben a bevándorlók száma is jelentős. Az Eurostat 1995 óta rendelkezik összehasonlítható adatokkal. Ezek alapján nem volt olyan év Magyarországon, amikor az adott évben hozzánk bevándorlók száma ne haladta volna meg az innen kivándorlókét. Ezért mondom mindig: ha valaki csak az adat egyik felét mondja el, abból nagyon könnyen olyan állítás születik, amelynek a fele sem igaz. Ugyanez igaz a családtámogatásokra is. Azt hallottuk, hogy Magyarország családtámogatási rendszere nem lenne különösebben bőkezű európai összevetésben. Csakhogy ebbe nem lehet kizárólag a szociális kiadásokat beleszámítani. Ott vannak az adókedvezmények, az otthonteremtési támogatások, az állampapírok adómentessége, a Babakötvény és még számos más intézkedés. Ezek nem feltétlenül jelennek meg a szociális kiadások között, miközben nagyon is részei a családpolitikai rendszernek. Ezért nem lehet egyetlen költségvetési sort kiragadni, és abból megítélni az egész rendszert.

Ezért szólt közbe a miniszter felszólalása alatt Országgyűlésben?

Azért, mert egyetlen perc alatt legalább tizenöt olyan állítás hangzott el, amely tételesen cáfolható lett volna. Ezek azonban bent maradnak a jegyzőkönyvben, miközben a házszabály szerint akkor nem volt lehetőségem megszólalni. A tudásunk és az adatok megvannak ahhoz, hogy ezeket megcáfoljuk. De ha nincs lehetőség válaszolni, akkor ezek az állítások egyszerűen ott maradnak. Ezért gondoltam azt, hogy akkor most bekiabálok.