Limai Szent Róza, Amerika első kanonizált szentje

Limai Szent Róza az amerikai kontinens első kanonizált szentje volt, aki nem a külsőségekkel, hanem csendes, hétköznapi szeretetével változtatta meg környezetét. Bár 1586-ban Isabel Flores de Oliva néven egy tiszteletben álló limai családban született, a szépségéről is ismert lány – aki Róza néven vált ismertté – egészen más életet választott, mint amit a szülei szántak neki. Liturgikus emléknapját augusztus 23-án tartja az Egyház.
Ahelyett, hogy a biztos társadalmi helyzetet és a házasságot kereste volna, fiatalon elhatározta, hogy életét Istennek szenteli. Példaképe Sienai Szent Katalin volt, az ő nyomán lépett be a domonkos harmadrendbe. Különleges módon nem vonult kolostorba: a családi házban maradt, és a kertben épített magának egy pici remetelakot. Itt imádkozott, miközben varrással és kézimunkával segítette családját, keresetével és idejével pedig a legkiszolgáltatottabbakat szolgálta.
Róza nem elméletben volt keresztény. Otthonában betegeket ápolt, és különösen a szegények, az őslakosok és a rabszolgasorban élők felé fordult, akiknek a korabeli társadalomban kevés megbecsülés jutott. Szigorú, mai szemmel talán nehezen érthető önmegtagadásban élt, de számára ez a teljes önátadásról szólt. Úgy tartotta, hogy a nehézségek és a szenvedések közelebb vihetik az embert Krisztushoz.
Mindössze 31 éves volt, amikor 1617. augusztus 24-én meghalt. Kedvessége és önzetlensége miatt már életében is sokan tisztelték, halála után pedig gyorsan elterjedt a kultusza. X. Kelemen pápa 1671-ben avatta szentté. Ma Peru, Latin-Amerika és a Fülöp-szigetek védőszentjeként is tisztelik. Liturgikus emléknapját augusztus 23-án tartja az Egyház.
Története ma is aktuális: egy olyan világban, amely gyakran a sikert és a hangos önérvényesítést ünnepli, ő megmutatta, mekkora ereje van az alázatnak, a csendnek és a tiszta odaadásnak. Limai Szent Róza élete arra emlékeztet, hogy a szentség nem távoli kiváltság, hanem a mindennapokban megélt Krisztus-követés.
Vezetőkép: Limai Szent Róza. Forrás: Claudio Coello festménye/részlet, Wikipedia





