Szent Lőrinc, aki az egyház kincseit a szegényekben látta

Augusztus 10-én Szent Lőrinc diakónus és vértanú emléknapját ünnepli a Katolikus Egyház. A 3. században élt szent a római egyház diakónusaként a szegények szolgálatát végezte, és vértanúhalálával Krisztushoz való hűségéről tett tanúságot.

Lőrinc a hagyomány szerint a 3. század közepén került a római egyház szolgálatába. II. Szixtusz pápa diakónussá szentelte, és rábízta az egyház anyagi javainak, valamint a szegények támogatásának gondozását.

A Valerianus császár-féle keresztényüldözések idején II. Szixtusz pápát és több társát 258-ban kivégezték. Lőrincet ezt követően elfogták, és Róma város prefektusa felszólította, hogy adja át az egyház kincseit. A hagyomány szerint ekkor a szegényeket és a nélkülözőket mutatta be a tisztviselőnek, és azt mondta: ők az egyház valódi kincsei.

Lőrincet végül 258. augusztus 10-én Rómában kivégezték. Az egyházi hagyomány szerint tüzes rostélyon szenvedett vértanúhalált, a rostélyon való kivégzés története azonban későbbi hagyományból ismert, ezért annak történeti hitelessége nem bizonyítható teljes bizonyossággal. Vértanúságának napja mindenesetre már a korai kereszténységben kiemelt jelentőségűvé vált, és Szent Lőrinc neve a római egyház legnagyobb tiszteletben álló szentjei között maradt fenn.

Szent Lőrinc alakjához egyszerre kapcsolódik a szolgálat, a szegények iránti szeretet és a hithez való rendíthetetlen hűség. Nemcsak szavaival, hanem egész életével megmutatta, hogy az evangélium szerint az egyház kincse nem elsősorban az amije van, hanem azok az emberek, akikért Krisztus követői felelősséget vállalnak.

A szentet a tisztítótűzben szenvedő lelkek, a szegények és – részben a rostély-legendához kapcsolódva – a szakácsok és tűzzel dolgozók, valamint a diákok, könyvtárosok és gondnokok védőszentjeként is tisztelik. A néphagyomány az augusztusi Perseidák hullócsillagait is Szent Lőrinc könnyeinek nevezi. Bár a meteorraj maximuma ma már rendszerint augusztus 12-13-ára esik, a 16. századi naptárreform (a Gergely-naptár bevezetése) előtt a csillaghullás csúcsa pontosan augusztus 10-re, Lőrinc napjára datálódott.

Szent Lőrinc ünnepe ma is arra emlékeztet, hogy a keresztény szolgálat középpontjában az ember áll. A szegények, a kiszolgáltatottak és a segítségre szorulók nem terhet jelentenek az egyház számára, hanem olyan emberek, akikben Krisztus arcát lehet felismerni. Lőrinc vértanúsága pedig azt üzeni: az Istennel való hűség akkor is érték, amikor annak ára van.

Vezetőkép: Francisco de Zurbarán Szent Lőrincet ábrázoló festménye. Forrás: Wikipédia