A Csöpörke-tó legendájától a ferences tradíciókig – Havas Boldogasszony-búcsú Szegeden

A hétvégén tartják a Havas Boldogasszony nagy búcsút – a dél-alföldi katolikus közösség egyik legjelentősebb ünnepét – a szeged-alsóvárosi ferences templomban, az eseményhez kapcsolódva a népi vallásosság egyik legfontosabb kutatójára, Bálint Sándor néprajztudósra is emlékeznek.

A szervezők közleménye szerint szombaton kora délután megkoszorúzzák „Isten szolgája” Bálint Sándor – egykori szülőháza helyén álló – emléktábláját, majd a tudós szobrát a Mátyás téren, a ferences templom szomszédságában.

A ferences templomban a szegedi Rózsafüzér Társulatok előadásában Mária-köszöntő énekcsokor csendül föl, majd a búcsú programja Bálint Sándor boldoggá avatásáért mondott misével kezdődik, melyet Serfőző Levente püspöki helynök celebrál. Este nyolc órától görögkatolikus liturgia lesz a templomban, melyet szabadtéri keresztút és szentségimádás követ a kolostor udvarában. Éjfélkor az elhunytakért ajánlanak fel gyertyafényes szentmisét.

Vasárnap reggel az édesanyai és édesapai hivatásokért, délután pedig a betegekért, idősekért, orvosokért, ápolókért imádkoznak a szentmisén. Reggel Fábri Géza és Ivánovics Tünde Mária-köszöntő énekcsokorral fogadja az érkező zarándokokat. Délelőtt kilenc órakor Martos Levente Balázs püspök szabadtéri szentmisét celebrál a családokért, melyet körmenet követ. A búcsús ünnep betegekért, idősökért, ápolókért, orvosokért celebrált szertartást követően hálaadó misével zárul. A búcsú idején lesz lehetőség szentgyónásra.

Vasárnap kegyhelytörténeti bemutatóra is várják a vendégeket, melyen bemutatják a templomot és a kolostort: a gyógynövényes kertet, a kőtárat, a kerengőt, a szerzetesi ebédlőt és az alsóvárosi ferences szerzetesek csaknem hatszáz éves történetéről szóló kiállítást. A séta során az érdeklődők korabeli dokumentumok segítségével megismerhetik az egykor rengeteg embert vonzó Havas Boldogasszony-búcsú múltját, a búcsújárással kapcsolatos népszokásokat.

Részletes, órára lebontott program itt.

A középkori Rómában szokás volt, hogy Mária-ünnepeken a Santa Maria Maggiore-bazilikában mise közben hófehér rózsaszirmokat hullajtottak a hívek közé, amely a templom eredetlegendájára utal: egy gyermektelen, gazdag házaspár templomot akart építtetni, Szűz Mária egy nyári éjszaka megjelent álmukban és tudtukra adta, hogy oda építsék, ahol másnap reggel hó esik. A hó az Esquilinus dombon hullott, a templom fel is épült.

Bálint Sándor néprajztudós kutatásai szerint a Szeged-alsóvárosi templom e kultusz talán legkorábbi emléke hazánkban, és nyilván a legrégibbek közé tartozik Közép-Európában is. A búcsú története egészen a török időkig nyúlik vissza, a szeged-alsóvárosi ferences templom és kolostor ekkor Dél-Magyarország missziós központja volt.

A búcsújárás kultusza a 17. században már virágzott, a következő évszázadtól pedig már új hivatást is betöltött: Szeged megmaradt magyarsága ötvennél több délvidéki, törökök által feldúlt falvat telepített újra, így Havas Boldogasszony napja ettől kezdve a hazatérés ünnepévé is vált. A 19. századtól kezdve már nemcsak a Délvidékről, hanem az ekkor kialakult Szeged környéki tanyavilágból is érkeztek a búcsúba és rokonlátogatóba zarándokok.

A hagyomány az 1500-as évek közepére helyezi a mi is a főoltáron látható kegykép, a Szögedi Segítő tiszteletének kezdetét. Eszerint a Mária-képet a törökök elől a templom közelében lévő Csöpörke-tóba rejtették el. Pár évvel később épp egy török katona találta meg, s adta át a szerzeteseknek. A tó a nagy szegedi árvízig, 1879-ig megmaradt, akkor feltöltötték. Vizében a búcsúsok megmosakodtak, s itt részesültek a régi népszokás szerinti „búcsúkeresztségben” az első ízben ide elzarándoklók.

Vezetőkép: Bálint Sándor szobra és a hívek a tavalyi Havas Boldogasszony-búcsún. Forrás: szeged.ferencesek.hu