Imádta a közönség – 20 éve hunyt el Zenthe Ferenc színművész

Húsz éve, 2006. július 30-án hunyt el Zenthe Ferenc, a nemzet színésze, a magyar televíziózás és színjátszás egyik legikonikusabb, leginkább szeretett alakja. A Kossuth-díjas művész, akit az ország A Tenkes kapitányaként és a Szomszédok Taki bácsijaként zárt a szívébe, Salgóbányáról indulva, háborús kitérők után lett a budapesti Madách Színház örökös oszlopa és az Oscar-díjra jelölt Jób lázadása főszereplője. Az ő nevét viseli a salgótarjáni színház.

1920. április 24-én, Rameshofer Ferenc néven született a ma már Salgótarjánhoz tartozó Salgóbányán. Édesanyja a helyi nőegylet vezetője volt, színház- és mozikedvelő apja bányamérnökként dolgozott. Ferenc tízéves volt, amikor szülei Pestre költöztek, ő pedig először Egerbe a cisztercitákhoz, utána a nyíregyházi katolikus gimnáziumba került. Csak szünidőkben járt haza, a nyarakat Balatonlellén töltötte. A közgazdaságtudományi egyetemen már négy szemesztert elvégzett, amikor a jogásznak készülő barátjával, Pécsi Sándorral titokban jelentkeztek a Színművészeti Akadémiára (a mai Színház- és Filmművészeti Egyetem elődje), ahová 1941-ben mindkettőjüket fel is vették. Tanulmányait félbeszakította a világháború, másodévesen katonai behívót kapott, hadapródiskolába vezényelték, és felderítő lett a pesti zászlóaljnál.

A háború után már nem volt kedve folytatni az iskolát, 1945-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd két évad után a győri Kisfaludy Színház, 1949-ben pedig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1952-től egészen a haláláig a budapesti Madách Színházban játszott. Egyetlen szerepálmán, a Peer Gyntön kívül pályája során számos klasszikus karaktert megformálhatott: volt Puck, majd Zuboly Shakespeare Szentivánéji álmában, Móricz Ludas Matyijának címszereplője, Noszty Pál Mikszáth, Scapin Moliere művében, Dickens Karácsonyi énekében Ebenezer Scrooge, vagy Jákob a Rice-Lloyd Webber szerzőpáros József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicaljében.

Első filmszerepét Nagy Sándor honvédtábornokként 1953-ban alakította a Föltámadott a tenger című monumentális alkotásban, ezt a Rákóczi hadnagyának főszerepe követte, ehhez az öttusázók tanították meg lovagolni, e tudásának később sok hasznát vette. Ezután romantikus vígjátékok főszerepei következtek a sármos, a kamera előtt természetesen viselkedő színész életében: a 2×2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Fapados szerelem. Később egyre inkább jellemszerepeket formált meg, az 1983-ban készült, Oscar-díjra is jelölt Jób lázadásában módos falusi zsidót alakított, aki egy keresztény kisfiút fogad örökbe a második világháború alatt.

Neve igazán az 1962-ben forgatott, 13 részes A Tenkes kapitánya című tévésorozattal forrt össze. A sorozat nem csak itthon lett legendás siker, de világszerte bemutatták, még Kínában is. Aztán további tévésorozatok következtek: a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ, a katona, a Bors és a Szomszédok, utóbbiban a taxis Taki bácsi szerepében. A Magyar Rádió 1959 és 2007 között futó, Európa leghosszabb életű rádiójátéka, a Szabó család is végigkísérte pályafutását: ő volt az a szereplő, akit halála után a közönség hatalmas felháborodása miatt közkívánatra visszaírtak a sorozatba.

Kezdettől a közönség szeretete övezte és számos kitüntetést is kapott. 1954-ben és 1968-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1975-ben megkapta az érdemes művész címet. A filmkritikusok díjával jutalmazták 1984-ben, kiváló művész lett 1989-ben. 1996-ban vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje állami kitüntetést. 1997-ben Kossuth-díjat adományoztak neki, 1998-ban a Halhatatlanok Társulatának tagjává választották. 2003-ban Salgótarján díszpolgára lett. 2005-ben a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Örökség díjjal tüntette ki „sokoldalú emberábrázolásáért”, ugyanebben az évben a nemzet színészévé választották, valamint megkapta a Magyar Filmszemle életműdíját. 2018-ban posztumusz Zugló díszpolgára lett.

Első felesége, a válogatott tornász Oláh Katalin korán elhunyt, házasságukból egy fiú született. A népszerű színész hobbija a balatoni vitorlázás, a lovak és a lóversenyzés volt, utolsó éveit második feleségével visszavonultan, remeteszőlősi házában töltötte. Súlyos betegség következtében nyolcvanhat éves korában, 2006. július 30-án érte a halál, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Szülőhelye, Salgótarján őrzi emlékét: Salgóbánya városrészében halála után egy évvel emlékparkot, majd emlékszobát alakítottak ki, 2008-ban felavatták mellszobrát is. 2014 novemberében a Dornyay Béla Múzeum könyvet jelentetett meg róla, Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születtem címmel, amelyben a színész gyermekkorát és a városhoz fűződő, haláláig tartó kötődését mutatja be. A településen a 2012 óta működő színház a nevét viseli, a teátrum a nevével emlékplakettet alapított, valamint születésnapjához kapcsolódóan emléknapot, nyáron szabadtéri színházi fesztivált rendez (Zenthe Nyár). 2020-ban a színművészre emlékezett online programjával az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI).

Vezetőkép: Zenthe Ferenc színművész 1988-ban. Fotó: MTI/Farkas Tamás