Miért gyújtanak a katolikusok fogadalmi gyertyát?

A fogadalmi gyertya eredeti elnevezése a latin votum szóból származik, ami ígéretet, odaadást vagy „imát” jelent. A Magyar Katolikus Lexikon leírása szerint a hívők hálájuk kifejezéseként vagy kérésük megerősítésére gyújtották, gyakran egy nagyobb, egyedi Mária fogadalmi gyertya formájában a templomokban.

Talán nem is gondolunk bele soha, mennyire egyedi szokásról van szó: ha egy filmben katolikus templom szerepel, azt legtöbbször úgy ábrázolja a rendező, hogy vágóképnek betesz egy gyóntatófülkét vagy egy sor égő fogadalmi gyertyát. A gyónás természetesen egy szentség, de mi a helyzet a gyertyákkl? Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy nem egy babonás szokásról van szó?

Természetesen nem, a gyertyák szimbolikája Jézus szavaiból kiindulva éppen az ellenkezőjére utal:

„Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (János 8,12).

A húsvéti virrasztáskor, amikor a diakónus vagy pap belép a sötét templomba egyetlen húsvéti gyertyával a kezében, ezt énekli: „Krisztus, a mi világosságunk.” Mire a hívek így válaszolnak: „Hála Istennek.” Ez arra emlékeztet, hogyan jött el Jézus a bűn és a halál világába, hogy elhozza nekünk Isten világosságát.

Az Aleteia cikkében arra emlékeztet, hogy már a korai keresztények is használtak a misézőhelyeiken gyertyákat, s a mártírok sírjainál is gyújtottak fényeket. Egyes bizonyítékok szerint a 200-as években a szentek, különösen a mártírok sírjainál, a 300-as években pedig a szent képek és ereklyék előtt égettek gyertyákat vagy olajlámpásokat.

Ebben az összefüggésben a „fény azt jelenti, hogy hittel felajánlott imánkkal Isten világosságába lépünk. A hit világosságával imádkozunk Urunkhoz, vagy kérjük a szentet, hogy imádkozzon velünk és értünk az Úrhoz.” A „vigília” kifejezés is a latin vigilia szóból származik, és az őrködésre utal.

A meggyújtott gyertya egy ideig (pár óráig vagy néhány napig) égve marad, ami azt jelképezi, hogy az illető hogyan vágyik arra, hogy „imában jelen maradjon az Úr előtt, még akkor is, ha elmegy és a mindennapi teendőivel foglalkozik”. Arra is emlékeztet minket, hogy a szent folyamatosan imádkozik a kéréseinkért.

A „votive” jelentése

A latin votivus (vagy votivum) szó jelentése: fogadalmi, fogadalommal kapcsolatos vagy fogadalomként felajánlott. A kifejezés a latin votum (fogadalom, kívánság, ígéret) szóból származik. A votív tárgyak (fogadalmi tárgyak) olyan ajándékok (például képek, szobrok, gyertyák), amelyeket egy hívő hálából vagy egy kérés teljesüléséért (például gyógyulásért) cserébe ajánl fel egy szentnek vagy Istennek.

Ez megerősíti azt az elképzelést, hogy a gyertyák az Isten előtti imáinkat jelképezik. De létezik votív mise (a katolikus liturgiában olyan szentmise, amelyet nem az adott nap hivatalos naptári ünnepe szerint mutatnak be, hanem egy különleges szándék, kérés vagy hálaadás alkalmából) vagy votív templom is (fogadalmi templom, amelyet egy közösség vagy uralkodó építtetett egy nagy veszély – pestisjárvány, árvíz vagy háború – elmúltával, hálája jeléül).

Fontos hogy az ember testből és lélekből áll, és imáinkat gyakran fizikai, kézzelfogható módon is ki szeretnénk fejezni. Ez segít a lelkünknek megnyugodni, és jó módja annak, hogy elmélyítsük hitünket. A gyertyák fénye is egy fizikai emlékeztető, amely lelkünket Istenre irányítja. Nem azért gyújtjuk meg őket, mert úgy hisszük, hogy imáinkat Isten így jobban meghallgatja, hanem azért, mert szükségünk van valami kézzel foghatóra, ami összeköti testünket és lelkünket.

A fogadalmi gyertya meggyújtása nem „kötelező” gyakorlat katolikusként, de mindenképpen egy olyan áhítat, ami hasznos lehet a hitünk elmélyüléséhez.

Vezetőkép: „Én vagyok a világ világossága” . Kép forrása: magnific.com