Június 16. – A mai egyházi szentek

Az Egyház liturgikus naptára szerint június 16-án, a hétköznapi időben több jelentős szent emléknapját is ünnepeljük. A legfontosabbak közülük Régis Szent Ferenc János (jezsuita misszionárius), Meisseni Szent Benno (püspök) és Tongerni Szent Luitgard (misztikus apáca).

Életük különböző korokban és kontextusokban játszódott, mégis közös bennük a mély hit, az Istennek való teljes odaadás és a felebaráti szeretet.

Régis Szent Ferenc János (1597–1640)

A mai nap legkiemelkedőbb szentje a francia jezsuita Régis Szent Ferenc János (Jean-François Régis). Fontcouverte-ben született 1597. január 31-én, kisnemesi családban. Fiatalon belépett a jezsuita rendbe, és 1631-ben szentelték pappá. Életét a déli Franciaországban töltötte, ahol a hugenották (protestánsok) és a hitüket elhagyó katolikusok között dolgozott misszionáriusként.

Szent Ferenc János különösen a szegények, az elesettek, az árvák és a bűnösök iránt volt érzékeny. Orvosházakat, árvaházakat alapított, és fáradhatatlanul prédikált a megtérésről. Télen is hegyvidéki falvakat járt, gyakran hóban gázolva, hogy a leghátrányosabb helyzetűekhez is eljusson az evangélium. 1640. december 31-én, mindössze 43 évesen halt meg Lalouvesc-ben, miközben missziós útján megbetegedett. XIII. Kelemen pápa 1737-ben avatta szentté. Védőszentje a házasságban élőknek, a törvénytelen gyermekeknek és a betegeknek.

Meisseni Szent Benno (kb. 1010–1106)

Németországban született Hildesheim közelében, és 1106. június 16-án hunyt el. Meißen püspökeként kiemelkedő szerepet játszott a szláv népek megtérítésében és az egyház belső reformjában. Számos templomot és kolostort alapított, és békés, kitartó munkával erősítette a hitet a pogány területeken. A hagyomány szerint a sörfőzők és a halászok védőszentje is.

Tongerni Szent Luitgard (Lutgardis, 1182–1246)

Belgiumban, Tongerenben született 1182-ben. Fiatalon kolostorba került, ahol eleinte nem érzett erős elhivatottságot, ám egy látomás – Jézus megmutatta neki sebeit – gyökeresen megváltoztatta életét. Először bencés, majd ciszterci apáca lett Aywières-ben. Mély misztikus élményei voltak, gyakran eksztázisba esett, és látomásai során Krisztussal való bensőséges kapcsolatban állt. Utolsó éveit vakságban töltötte, amit ajándékként fogadott, mert így kevésbé zavarta a külvilág. 1246. június 16-án halt meg. A vakok, a fogyatékkal élők és a szülő nők védőszentje.

Közös üzenetük ma

Ezek a szentek különböző utakon jártak – egyikük aktív misszionárius, másikuk reformáló püspök, a harmadik misztikus kontemplatív –, mégis mindannyian azt mutatják, hogy a szentség nem a kor vagy a körülmények függvénye, hanem a szív nyitottsága Isten iránt és a felebaráti szolgálat. Régis Szent Ferenc János példája különösen aktuális: a mai világban is sok a „lelki szegény”, akit missziós buzgalommal és szeretettel kell közeledni.

Imádkozzunk hozzájuk, hogy segítsenek nekünk is hűségesen élni a hitünket, akár a mindennapi szolgálatban, akár a csendes imában! Ámen.